Communio, 2001 (9. évfolyam, 1-4. szám)
2001 / 2. szám - A liturgia lelke - Dobszay László: Korunk egyházzenei problémái: magyar tükörben
KORUNK EGYHÁZZENEI PROBLÉMÁI: MAGYAR TÜKÖRBEN 43 1. Először bizonyos alapelveket kellene rögzítenünk: a) Az anyanyelvű liturgikus éneknek szövegeit a liturgikus forrásokból (s azoknak megfelelően, elsősorban Bibliából) kell merítenie (Lit. Konst. 21. pont), mégpedig nem azok gondolatait parafrazeálva, hanem e szövegeket a maguk érintetlen pontosságában megszólaltatva. E kérdés szakrális, pszichológiai, történeti vonatkozásai külön cikket érdemelnének, most meg kell elégednünk az elv deklarálásával. b) A szöveg egy liturgikus kontextusban hangzik el: a zenének eszközökkel kell bírnia arra, hogy megkülönböztesse az egymástól karakterisztikusan elváló liturgikus műfajokat. c) Az ének beilleszkedik a liturgia dramatikus szerkezetébe. Olyannak kell lennie, hogy a gyülekezet is énekelni tudja, ami reá tartozik, de ez összefüggésbe kerülhessen a többi ágens énekével (Lit. Konst. 28-29.). Hangsúlyozni kell, hogy a liturgia története igazolja a liturgikus szóló és/vagy kórus énekét. A közösségre elsősorban a mise állandó részei tartoznak, rangsorban ezután a szóló-zsoltárra adott refrénes válasz következik, s végül állnak a proprium énekei, melyekkel eredetileg a pszalmista vagy a szkóla gazdagította a liturgiát és a gyülekezetei. d) Bizonyos óvatossággal bár, de a zene természetére is utalhatunk néhány jelzővel. A zene annál jobban látja el feladatát, minél inkább képes visszaadni a rendszerint prózai liturgikus szöveg szerkezetét (de nem szükségszerűen a tartalmát, „hangulatát”!). Gyakorlatilag ellentmond ennek a követelménynek a késő középkor óta dívó ütemes-ritmikus szerkezet, s jobban megfelel neki a recitatívhoz közel álló (de nem okvetlenül recitatív) parlando szövegmondás. A megfelelő műfajokban persze a zene melizmatikával lelassíthatja a szövegmondást, viszonylagos önállósággal felékesítheti vagy érzelmileg kibontakoztathatja azt. Talán azt is elmondhatjuk, hogy a liturgia zártságának jobban megfelel, ha a dallam magja viszonylag szűk ambitusban marad, s dallami tartalmát onnan való kimozduló-
