Communio, 2001 (9. évfolyam, 1-4. szám)
2001 / 2. szám - A liturgia lelke - Dobszay László: Korunk egyházzenei problémái: magyar tükörben
KORUNK EGYHÁZZENEI PROBLÉMÁI: MAGYAR TÜKÖRBEN 31 folatot nyer ezáltal minden érv, mely az értékkritériumot egy fajta elitisztikus kategóriának tételezi. f) A népzene stiláris, történeti vizsgálata során kiemelkedik egy zenei réteg rendkivüli jelentősége. A népzene képes volt megőrizni olyan zenei universal iá kát és olyan klasszikus magatartásformákat, melyek (a zene eredetileg szájhagyományos létmódja miatt) egyébként elvesztek volna. Itt egyrészt az ember egyes „elemi”, de stilizált zenei megnyilvánulásainak formáiról, műfajairól, kifejezési módjairól van szó, másrészt arról a régi, kidolgozott, de még nem túlfejlesztett zenei nyelvről, melyet történetileg az Eurázsia ókori zenetörténetéhez köthetünk s amely éppen a kereszténység kifejezési formáinak kialakulása idején élte virágkorát. A népzene olyan zenei megnyilvánulásokat tesz jelen idejűvé, melyek „jelentését” megmutatja műfaji-funkcionális alkalmazásuk (például a gazdag, összetett recitatív kultúra szokás-kötöttségei). Tanúsítja a logogén és melogén zenei anyagok (szélső esetként: a recitáció és melizmatika) egyenrangúságát és funkcionális megkülönböztetését; dokumentálja a hangrendszer restrikciójában rejlő zenei értékeket is (kis ambitusú, kevés fokot tartalmazó, kon- junkt kapcsolatokon épülő tonalitások). E klasszikus kultúra egy pszichikai elemmel lesz teljessé: a kifejezésnek arra a stilizáltságá- ra, a fegyelmezettség, visszafogottság, kötöttség s ugyanakkor elrejtett, a lélek mélyéből irányított megilletődöttségnek arra az egyensúlyára gondolok, melyet egyes kutatók a liturgikus zene pneumatikus jellegének neveznek. Felesleges mondanom, hogy ez az elemi, mégis kidolgozott, stilizált, emellett pneumatikus, zeneileg makulátlan, ugyanakkor funkcionális jelentésekkel bíró „népzene” a liturgia alapzenéjének rokona. A nagy liturgikus kultúrák nem azért emlékeztetnek a népzene archaikus rétegeire, mert népi ihletésűek (vagy fordítva), hanem azért, mert ugyanazon kultúrának a toposzaiból és szemionjaiból állnak. Az összehasonlító kutatás persze tovább megy, s a rokonságra konkrét dallammodellekben is rábukkan. Itt sem népdalok egyházi fel-
