Communio, 2000 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 2. szám - Az erősség erénye - Előszó : Az erősség erénye
Az erősség erénye A budapesti Egyetemi-templomot pálos szerzetesek építették a XVIII. században és annak belső berendezése az ő gondosságuknak, elgondolásaiknak köszönhető. A szószék hangvetőjén a Salvator Mundi szobra áll, s lábainál az akkor ismert négy földrész allegorikus alakja hirdeti a krisztusi tanítás és megváltás egyetemes jellegét. A szószék négy sarkán szintén négy szobor látható, lábuk a párkányon nyugszik, vagy a levegőt verdesi, és a művészettörténészeken kívül senki nem tudja, kik is ők. A négy sarkalatos erényt hivatottak megjeleníteni, s feladatukat tökéletesen betöltik, mert amilyen elfeledettek ők mindenki szeme láttára, olyan elfeledettek az erények között a névadóik. A teológiai erények (akik szintén jelen vannak a szószék három oldalán) teljesen háttérbe szorítják őket, noha nélkülük nem létezhetnének. A Communio szerkesztősége ezért gondolta, hogy követvén a nemzetközi szerkesztőség példáját, az erősség erényét állítja a jelen, Mindenszentek ünnepének dátumát viselő szám középpontjába. Annál is inkább illeszkedik a két vezető tanulmány a Hans Urs von Balthasar szellemében művelt teológia vonulatába, mert Aquinói Szent Tamás és Romano Guardini maradandó gondolatai figyelmeztetnek arra, hogy az a teológiai gondolkodás, amely a korszellemmel könnyedén frigyre lép, hamar kiüresedhet. A másik szempont, ami örök témát javallt, a jelen év soksok ünnepélye, mozgalmas zarándoklata, különböző gyűlések tömkelegé szerte a világegyház minden pontján, s itthon is. Mindezek szükségesek, jogosultak, ám a látványosságot nélkülöző, mindennapi hitéletet, teológiai eszmélődést, töprengést nem
