Communio, 2000 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 1. szám - Kettős millennium - Gál Ferenc: A húsvét az egyház életében
68 Gál Ferenc forrást, amelyet az előző események részleteiben elővételezett. De ha a feltámadt Krisztus már a transzcendens világ tartozéka, ha ő már a végső, természetfölötti állapotot mutatja, akkor a róla való beszédben meg kell választani a helyes módszert. Nem mindegy, hogy milyen alapon tesszük fel a kérdést, és nem mindegy, hogy mindennek a megoldását keressük benne. Már Pál apostol megtette ezt a megkülönböztetést, hogy Jézus Krisztus „test szerint való ismerete” nem vezet semmire. Ha nem a „lélek” szempontjai szerint nézzük őt, vagyis, ha nem azt kérdezzük, hogy mit hozott a gyarló, korlátok közé szorított, igazságot kereső és mégis halandó embernek, akkor nem tudjuk őt igazán értékelni és megérteni. Aki nemzeti hőst, társadalmi szervezőt, technikai újítót vagy tudományos felfedezőt várt benne, az csalódott s mindig is csalódni fog. Őt csak az érti meg, aki felfogja gondolatait, illetőleg azt a természetfölötti üzenetet, amelyet hozott: az Isten, az Atya szereti ezt a világot, s minden bűne, gyöngesége, sötétsége ellenére üdvösséget, örök életet szerzett neki. Mégpedig a megtestesült Fiúnak élete, halála és feltámadása által. Az ilyen átfogó nézéshez az segít bennünket, ha a filozófusok nyelvén (főleg Jaspers-én) beszélünk az élet határhelyzeteiről, amelyek legjobban megvilágítják emberségünket. Minduntalan érezzük, hogy két világ ütközik bennünk: vannak végtelenbe nyúló vágyaink, de erőink végesek, éveink meg vannak számlálva. Keressük az igazságot, bővíteni akarjuk tudatunk körét, s minduntalan értelmetlenségbe, homályba ütközünk. Vágyunk a békére, sze- retetre, a lelkiismeret nyugalmára, mégis állandóan kísér a külső veszély, a magunkkal való elégedetlenség, félünk a felelősségtől, okai vagyunk mások méltatlankodásának. Vágyaink, törekvéseink az életre, a jövőre vannak beállítva, s látjuk, hogy a jövőnk mindig rövidebb, s a földön nincs ígéret arra, hogy az elmúlást megakadályozzuk. A fénynek és a homálynak, a jónak és a rossznak, az igazságnak és tévedésnek, az életnek és a halálnak az állandó keveredése jellemzi emberségünket. Végleges megoldást, megváltást csak
