Communio, 2000 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 1. szám - Kettős millennium - O´Donnell, John - Petres Erika Lúcia (ford.): Hans Urs von Balthasar teológiája
HANS URS VON BALTHASAR TEOLÓGIÁJA 5 nem veszik komolyan. Ugyanakkor pedig a mítosz evilági nyelven történő megfogalmazása tulajdonképpen emlékeztető, hogy az ember, aki megtestesült lény, soha nem hagyhatja maga mögött a világot az Istenhez vezető zarándokútján. Ha a mitológia nem is ad kielégítő választ az ember vallási kérdéseire, Krisztus nem csupán azért jött, hogy pusztítson, hanem hogy beteljesítsen. Krisztus alapjaiban rengeti meg az idő mitikus értelmezését, amikor történelmünkbe testesül. De Krisztus ugyanakkor magába építi a mítoszt azáltal, hogy megváltja a világot és így a világ az üdvösség hiteles eszközévé válik. A nyugati kultúra történelme során dicsőségessé vált az a pillanat, amikor az ember felismerte, hogy ezek a vallások eleve kudarcra vannak ítélve. Ebben a dicsőséges pillanatban az ember új utat próbált találni az Istenhez, és ez volt a filozófia útja. A görög filozófia megjelenésével egyidőben az ember szakított a mítoszokkal és az értelembe helyezte reményét. Ennek a hagyománynak a nemessége abban a radikális törekvésében állt, hogy megtisztítsa az ember vallásos vágyát és az igaz Istent keresse, azt az Istent, aki minden végesnek fölötte áll. Plotinos számára ez nem kevesebb, mint a minden dualitás fölött álló radikálisan egyszerű egyetlen. A filozófus transzcendentális Istene az az Isten, akit csak a radikális tagadás útján lehet keresni, ahol az én a maga mögött hagyás egy végső aktusában elszakad minden végestől és belevesz a névtelen egyetlen végtelen szakadékéba.1 Van ebben a mindent elhagyásban egy emelkedett színezetű nemes vonás, de Balthasar szerint két okból is megfeneklik; mindkettő a szeretethez kapcsolható. Az első az, hogy az énnek el kell hagyni az eredeti intuícióját, mert az anya mosolyának elsődleges tapasztalatában született meg az én, most pedig úgy tűnik, hogy a filozófia az én megsemmisítését kívánja. A második ok, érvel Balthasar, az, hogy bár lehetséges ön1 Balthasar hasonló kritikával illeti a keleti vallásokat is. Míg a keleti vallásokban minden azon múlik, hogy az ember túllépjen a világon és megsemmisítse az ént, a keresztény hit arra a tényre összpontosít, hogy Isten Igéje által megszólítja az embert.
