Communio, 2000 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 1. szám - Kettős millennium - Bouyer, Louis - Füzes Ádám (ford.): A római bazilikák
50 Louis Bouyer ján vagy második felében). Részben ez a helyzet a Lateráni bazilikával. A reneszánsz átépítés nem homályosította el, és nem semmisítette meg teljesen az eredeti elrendezést. Magát e tényt több különböző templom is megerősíti Eszak-Afrikában. Ez a provincia már a kereszténységnél jóval előbb is arról volt ismeretes a többi Róma fennhatósága alatt álló ország között, hogy szoros kapcsolatban állt a császár-várossal. Ebből eredt erős ragaszkodása a római szokásokhoz. Tunisz és Algéria városai máig is minden más olasz városnál - Pompeit kivéve - jobban szemléltetik, hogy milyen lehetett egy jellegzetes római város (vagy ház). Jóllehet Eszak- Afrikában a kereszténységet gyakorlatilag teljesen megsemmisítette az iszlám hódítás, mégis, amit ezekben az országokban találunk, az a templomokra vonatkozólag a legjobb keresztmetszetet adja arról, hogy milyenek lehettek azok a konstantini korban, az átalakítások előtt. Ez pedig több, mint amit e kor bármely más római temploma nyújthat4. A legmeglepőbb jellegzetessége ezeknek e templomoknak, hogy a püspök széke az apszis közepére került, immáron trónként, többé már nem egyszerűen egy tanító katedrája, hanem egy magas méltóság megtisztelő ülőhelye. Világos, hogy ez nem más, mint a régi római bazilikák eredeti állami használatának a tükröződése. A császár helye a szenátusban vagy a bíró széke - főleg, amikor a bazilikát bíróságnak használták - ugyanilyen típusú volt és ugyanezt a helyet foglalta el. A bíró körül fokozatuk szerint ültek vagy álltak ülnökeik illetve alárendelt tisztségviselőik. Az az ülőhely, amit Róma püspöke és papsága elfoglalt, jól mutatja a tényt, hogy a konstantini kor kezdetén Róma püspöke és minden más vele lévő püspök is hivatalosan asszimilálódott a magas állami hivatalnokokhoz. Ennek a majdnem császári trónnak az engedélyezése (vagy elfogadása) együtt járt azzal a gyakorlattal, hogy gyer4 Vö. F. van der Meer, Augustin pasteur d’ämes I, Paris 1955, 47 skk. az afrikai templomokról. A római bazilikák Nagy Szent Gergely és I. Paszkál pápák alatt történt átalakításáról lásd a Liber pontificalis megjegyzéseit ezen pápáknál.
