Communio, 2000 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 1. szám - Kettős millennium - Stein, Edith - Török Csaba (ford.): Gondolatok a nagyhétről
44 Edith Stein visszatértél a házába. És most biztosan vele mentél a tanítványok keresésére, és jelen voltál, amikor Ő megjelent nekik a zárt ajtón keresztül. Minden bizonnyal ez egy olyan esemény volt, amely érdekelte a fiatal Egyházat. És ezáltal Te még most is és mindig jelen vagy, mert te vagy az Egyház szíve. Húsvéthétfő Emmausz A húsvéti idő jelenéseiben miért olyan alakban mutatja meg magát az Úr, amelyben a tanítványok nem ismerik fel őt rögvest? Képmása, ahogyan ők azt életükben megismerték, biztosan megmásit- hatatlanul beléjük vésődött. Szent Gergely megvédi a hazugság gyanúja ellenében az Örök Igazságot. Ő jártas művészként határozza meg az Üdvözítőt, aki olyan alakban jelenik meg, amely a leginkább megfelel a tanítványok lelki hozzáállásának. Mivel Róla beszélnek, közel van hozzájuk; mivel kételkednek benne, nem látják az Ő igazi alakját. De ez a megtévesztő és a szokásos külső megjelenéshez képest megváltozott alak nem éppen a feltámadott, új természetnek a kinyilatkoztatása? A feltámadott a testet a földi körülményektől eltérő, teljes szabadsággal birtokolja. Ő sokkal inkább „alakító”5. Megmutatkozik - ahogy a zárt kapukon keresztül való megjelenés esetében is -, hogy az Üdvözítő nem úgy tért vissza, amilyen korábban volt, hanem átalakult testben. (Ugyanis nem lehet semmilyen kétségünk sem afelől, hogy valóban meghalt.) A kenyér megtörésében ismerik fel az Urat. A szentségi jelenlét megengedi, hogy bensőleg felismerjük Őt, és megnyitja szemeinket. De aztán eltűnik. Minden húsvéti megjelenés csak egyetlen Húsvét, egyetlen átmenetei. A Szentáldozásban való egyesülés is csupán egyetlen átmenetei. Bár tudnánk méltón értékelni ezeket a pillana5 „plasmator” - a formálhatónak alakot adó (a ford, megj.)
