Communio, 2000 (8. évfolyam, 1-4. szám)

2000 / 1. szám - Kettős millennium - Stein, Edith - Török Csaba (ford.): Gondolatok a nagyhétről

GONDOLATOK A NAGYHÉTRŐL

39

A Magnificatban az fejeződik ki, hogy Mária tudatában van: Isten felmagasztalta őt, mint minden kegyelem közvetítőjét.

Április 13.

Isten városa (45 Zsolt)

A Szűz lelkét nem dúlhatja fel a bánat és a szenvedés semmilyen vihara. A kegyelem árja erőt ad neki, és a szenvedés közepette örömmel árasztja el. Isten lakik benne, és elhallgattat minden csatát. Benne béke van, és ő a mi békénk.

(Április 12/13. Az igazság Lelke)

Nagycsütörtök Mária az Utolsó Vacsorán

A Szentírás nem mondja, de bizonnyal nem lehet kételkedni benne, hogy Isten anyja is jelen volt. Mint mindig, most is biztosan vele ment fel Jeruzsálembe a Húsvét ünnepére, és a húsvéti Vacsorát Jézus egész kíséretével együtt ünnepelte. O, aki megőrizte szívében Jézus minden szavát - ahogyan be fogja fogadni búcsúbeszédét is: „Lángolva kért engem, hogy veletek ünnepeljem ezt a Húsvétot”. Ezzel nem a kánai mennyegzőre gondolt. Most érkezett el az O órája. Most tudta adni azt, amire addig csak jelképek által mutatott rá. A lábmosás: úgy volt közöttük, mint aki szolgál. így élt igazán tovább. Mária megértette a lábmosás titkos jelentését: teljesen tisztának kell lennie annak, aki a szent lakomához járul. De egyedül az O kegyelme tudja megadni ezt a tisztaságot. A te szent Áldozásod, édesanyám! Nem olyan volt, mint az a megragadható egység, amikor Te tápláltad Őt a Te testeddel és a Te véreddel? De most Ő az, aki táplál téged. Nem látod magad előtt ebben az órában az egész