Communio, 2000 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 1. szám - Kettős millennium - Zelinszkij, Vladimir - Fódi Ákos (ford.): Az Atya kinyilatkoztatása a bizánci liturgia fényében
AZ ATYA KINYILATKOZTATÁSA... 33 Megkérdezhetjük, hogy ki jut el ebbe az egységbe? Ki kaphat kinyilatkoztatást attól a Személytől, akit soha senki sem látott? Ki jut el a mennyei Atya igazi megismerésére? Valamennyien azt hihetnénk, hogy én nyomorult bűnös hogyan birtokolhatnám ezt az egész hihetetlen gazdagságot? Birtokolhatom, de nem az én bűnös és korlátolt létem mértékében, hanem a „Krisztus él énbennem” mértéke szerint. Olyan mértékben, amilyen mértékben Krisztus Teste és Vére táplál és amilyen mértékben Krisztus Egyházához, az O titokzatos Testéhez tartozom Az Atya kinyilatkoztatása feltárul az Egyházban, de gyakran ezen kívül állunk, mert hiába tárta fel jelenlétét, szívünk zárva marad. Ezért minden igazi liturgia megfogalmazza bennünk a nagy kérdést: ki vagy? Az ember valóban az, akiben felfedezhető Isten képmása? És hol vagy? Isten Országának küszöbén? És kivel vagy? Krisztussal vagy az O ellenségével? Az igazi liturgia az „Atya szívébe” visz minket, és elénk állítja az ember hármas képét: mint bűnöst, aki bűnbánatot tart, mint angyalt, aki Isten dicsőségét szolgálja, és mint Krisztust, aki a Szentiélekben megismeri az 0 Atyját és a mi Atyánkat. Ezért kéri a keleti egyház liturgikus gyakorlata imádsággal, böjttel és az irgalmasság cselekedeteivel a lelkiismeret megtisztulását, hogy szívünk megtérjen, és a próféta szavai szerint Isten elvegye kőszíveinket, és hússzívet adjon helyette. Ebben a „hússzívben” jelenik meg Krisztus, amikor a szent liturgiában eljön hozzánk. Az ember feladata, hogy önmagában kialakítson egy „szabad teret” az ünneplésnek és az Egyház működésének. Ebből ered minden asz- ketikus gyakorlat, aminek egyfajta előkészületi értelme, de egyben eszkatológikus jelentése is van. Ez nem azt jelenti, hogy kiérdemeljük általa sajátos méltóságunkat, hanem, hogy Krisztusban megnyílunk az Atya szeretete előtt, aki kinyilatkoztatásában számunkra mindig az „Érthetetlen” marad, az örökké láthatatlan. Fordította: Fódi Ákos
