Communio, 2000 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 4. szám - Szentháromság és Eucharisztia - Bouyer, Louis - Füzes Ádám (ford.): Hagyomány és megújulás
40 Louis Bouyer gyűlnie az Igére válaszolva, és a parúziához, amely az utolsó tájékozódási pont - nem szabad egy negyediket fűzni, amely a klérus lenne, vagy maga a celebráns. A papságnak az elejétől a végéig a hívek körében és velük együtt kell lennie, mint ahogy a kovász a tésztában, hogy egyre jobban egyesítse őket, először az Igében és az együttes imádságban, majd a közös felajánlásban és a közös áldozati lakomában, szem előtt tartva annak végső beteljesedését, amikor Isten Krisztusban lesz minden mindenben. A szertartás első felében a papságnak maga köré kell tehát gyűjtenie a népet, hogy az Igén elmélkedjenek, és segíteni őket, hogy befogadhassák az Igét a közös liturgia aktív válaszában, amely a együttes imádságban fejeződik ki. A második részben erre a hitből fakadó közös válaszra alapozva kell az eucharisztia asztalához vezetni őket, ahol Krisztusban mindnyájan egyszerre lesznek felajánlók és résztvevők. Miután a szentségi színek fátyola alatt mind befogadták az örökkévalóságot az időben, mindnyájan újra a jelen világban kezdenek el járni, de olyan módon és olyan jelenléttel a szívükben, hogy már képesek zarándokolni a világban a Krisztussal való utolsó találkozás felé, akinek eme mindennapi és átmeneti élet összes dolgát szentelik. íme a keresztény kultusz módszere és dinamizmusa. Ez az, amit a keresztény templomok elrendezésének látható alakban kell kézzelfoghatóvá tennie és a lehető legteljesebb módon megvalósítania. Templomainkban tehát mindennek ezzel a modellel kell tökéletesen összhangban lennie és teljes egészében ennek megvalósulását szolgálnia. Mindezeket megértve az első dolog, aminek magától értetődőnek kell lennie, hogy a templomnak, amely az egybegyűlt Egyházat befogadja, keblén az elevenen jelenlévő Krisztussal, az a célja, hogy megteremtse ezt az egységet, - vagy legalábbis ne legyen benne semmi, ami megakadályozza ennek megvalósulását. Így tehát, amennyiben lehetséges, az építészeknek el kellene vetniük - amint ezt a múltban első bizánci elődeik megtették - a bazilikának minden olyan elemét, amely a gyülekezetei elszigetelt darabokra
