Communio, 2000 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 4. szám - Szentháromság és Eucharisztia - Bouyer, Louis - Füzes Ádám (ford.): Hagyomány és megújulás
Louis BOUYER Hagyomány és megújulás1 íme, a hagyomány legfontosabb adatai, amelyek a keresztény templom elrendezésére vonatkoznak Kelet és Nyugat katolikus és ortodox egyházaiban. Világosan látszik, hogy sokkal több lehetőséget mutattunk be, mint amit általában feltételezünk. Ha végre már nem azt hinnénk, hogy a XIX. században bevezetett templommodell volt minden időben a mértékadó, akkor a kereszténység történetében a bevett gyakorlatoknak olyan meglepő változatosságát fedeznénk fel, amely gondoskodni tud a hívek szükségleteiről. E felfedezés a hívekért dolgozó modern építészek számára is nagy szabadságot és az ihlet kimeríthetetlen tárházát nyújtaná. Még inkább érvényes ez akkor, ha meggondoljuk, hogy e formák sohasem jelentkeztek kánoni erővel magukban vagy magukért. Csakis annyiban fogadták el őket, amennyiben lehetővé tették, hogy a liturgia adott körülmények között, a legteljesebb mértékben kifejezze mélységes jelentését és természetes lendületét. A múlt hagyatékának eme gazdagsága tehát egyáltalán nem korlátoz minket. Ha megértenénk a kultusz módszerét, ahogy kifejezte a megtestesülést ezekben a különböző formákban, akkor ma is ugyanolyan szabadok lennénk, mint amilyenek a nagy bizánci építészek voltak. Szabadok arra, hogy a mai kor számára új formákat fedezzünk fel, feltéve, hogy ezek ugyanolyan jól megfelelnek majd céljuknak, mint ahogyan azt a múltbeliek tették. Az új technikák segítségével pedig már bizton remélhetjük: egyenesen a legjobb megoldásokat fogjuk megtalálni. i Befejező rész a szerző Építészet és liturgia című könyvéből, amely az Agapé kiadónál jelent meg.
