Communio, 2000 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 4. szám - Szentháromság és Eucharisztia - Quellet, Marc - Bartók Tibor (ford.): Szentháromság és Eucharisztia - A Szövetség misztériuma
26 Marc Quellet hogy a diszkontinuitást44 emelje ki, ami a rítus révén való közvetítés45 hangsúlyozásának és egyfajta szimbolikus teológiának a következménye, mely utóbbi még túlságosan függ az újkori racionalizmustól. Pusztán már a Szentírás újraolvasása a hagyomány fényében lehetővé tette számunkra, hogy kis csokorba kössük az Egyház kétezer éves hitének tanúságát és szabadon szemléljük az eucharisztikus misztériumot, mely egyedül a hit számára megfogható, mint a töredékesben nyújtott egész ajándéka: Isten, mint vőlegény, az Egyház, mint menyasszony és az „örök húsvét Bárányának”46 mennyegzős lakomája, amely a végső íz reményében már előre megízlelhető a Szentlélek józan mámorában (sobria ebrietas). Ezért hangzik fel a harmadik keresztény évezred küszöbén az Egyház örömujjungása, aki nem pusztán egy a múltban eltemetett hagyományból kapott ajándékot ünnepel, hanem olyan összehasonlíthatatlan adományt, olyan igazi „nászajándékot”, amely a jövőből érkezik és bebocsátja őt az Isten országába. Ez a megtestesült szeretet határtalanul ajándékozza magát Mária szeplőtelen hitének, aki szüntelenül jelen van az Egyház imájában, hogy az Egyház, mint szegény, szolgálatkész menyasszony elfogadja az ajándék kenotikus formáját, amit Isten azért választott, hogy kifejezze mérhetetlenül nagy dicsőségét, s hogy eközben mégis meghitt, mondhatni megszokott maradjon választ és kölcsönösséget keresve: Vegyétek és egyétek, ez az én testem; vegyétek és igyátok, ez az én vérem. „Ha tehát én, az úr és a mester megmostam a lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát” 44 „Még soha nem kapott a teológiai gondolkodás ily sürgető felhívást arra, hogy létrehozza saját, radikálisan teológiai logikáját (ami nem jelent feltétlenül »dialektikus teológiát«)’’: Jean Luc Marion, Le présent et le don, in: L’Eucharistie pain nouveau pour un monde rompu, Paris 1981, 129. 45 Amennyiben az Eucharisztia ünneplésében a rítus, vagyis az Egyház cselekménye (legyen az akár a formákhoz való merev ragaszkodás, akár ennek ellentéte, a minden liturgikus fegyelmet elutasító szabadosság) kerül egyoldalúan hangsúlyozásra, elhomályosul az Eucharisztia valódi, Egyházat teremtő ereje és - paradox módon - az Eucharisztiát ünneplő Egyház leszakad” (íme a diszkontinuitás) éltető eleméről. Germain Leblond, L’Agneau de la Pfque átemelte, Paris 1987. 46
