Communio, 2000 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 4. szám - Szentháromság és Eucharisztia - Quellet, Marc - Bartók Tibor (ford.): Szentháromság és Eucharisztia - A Szövetség misztériuma
8 Marc Quellet misztériuma felvet13. Szeretnénk pusztán arról a Szentháromság és az Egyház közötti szövetségről elmélkedni, ami az Eucharisztia ünneplésében, a szentmisében végbemegy. Az előbbiekben felvetett kérdések arra ösztönöznek, hogy elgondolkodjunk, nemcsak a harmadik keresztény évezred kezdetének Egyházával, de minden idők Egyházával együtt Jézus Krisztus örökidejű misztériumán. Ez az egyszer élt ember az idők végéig az Egyházzal marad valódi emberi módon, amely annak az új eucharisztikus jelenlétnek a fényében értendő, amit a holtak közül való feltámadásával szerzett. Csak az átfogó szentháromságos misztérium képes létrehozni a megtestesülésnek ezt az Eucharisztiában megvalósuló folytonosságát illetve törését (Kontinuität/Diskontinuität), ami az Egyház - mint Krisztus teste és a bárány menyasszonya - számára megtapasztalhatóvá teszi a töredékesben megmutatkozó egészet. „Ez a kehely az új szövetség az én véremben” (lKor 11,25) „A Húsvét ünnepe előtt Jézus tudta, hogy eljött az ő órája, hogy átmenjen e világból az Atyához, mert szerette övéit, akik a világban voltak, mindvégig szerette őket” (Jn 13,1). Ezen ünnepélyes bevezető után János evangélista a lábmosás jelképes cselekedetét beszéli el, s ezzel annak a szentségnek az értelmét magyarázza, amelyről Pál apostol és a szinoptikusok mint egy rítus elrendeléséről tudósítanak: „Az Úr Jézus azon az éjszakán, amelyen elámlták, fogta a kenyeret, hálát adott, megtörte, és így szólt: »Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt tegyétek az én emlékezetemre!« A vacsora után ugyanígy fogta a kelyhet is, és így szólt: »Ez a kehely az új szövetség az én véremben. Tegyétek ezt, ahányszor csak isszátok, az én emlékezetemre!« (lKor 11,23-25). Az Úrnak ez az utolsó jelképes cselekedete, amely valóban végrendelet értelemmel bír, rituálisan elővételezte a véres áldozatot, 13 Vö. Jean-Luc Marion, Dieu sans l’étre, Paris 1982.
