Communio, 2000 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 3. szám - Az irgalmas Atya szentsége - Jáki Szaniszló - Szabó László (ford.): A Katolikus értelmiségi
A KATOLIKUS ÉRTELMISÉGI 57 pe a kereszténynek, még kevésbé a katolikusnak, jóllehet püspök volt, hanem másvalaki. Egy napon megkereste Larevallic- re-Lépeaux (1753-1824), a Directorium egyik tagja, aki kitalálta és megkísérelte, noha eredmény nélkül, terjeszteni a „teofi- lantrópiának” nevezett új vallást, és arról panaszkodott, hogy nem sikerült híveket toboroznia, jóllehet az új vallás a tiszta ész követelményeinek látszólag tökéletesen megfelelt. Ekkor Talleyrand megjegyezte: „Kudarcát nem találom meglepőnek. Ha híveket akar nyerni, tegyen csodákat. Gyógyítson meg betegeket, támasszon föl halottakat, hagyja magát keresztre feszíteni, és harmadnap támadjon föl.” Bárcsak bevésnék ezt a megjegyzést a bejárat fölé minden „keresztény” teológiai intézetben, ahol a professzorok minden új generációja mindent újra kezd az Egyház újrafölfedezésének dolgában az intellektuális képzelet örökké új televényének megfelelően. Bizonyos haszon reményében lehet visszaemlékezni a másik erőfeszítés tanulságára is. Ez egy „Reflexiók a katolicizmusról” című, mintegy száz évvel ezelőtt megjelent esszében olvasható. Nehéz találni a katolicizmusnak egy stilisztikailag hódítóbb ünneplését. A tanulmány szerzője minden nemeset elmondott benne. Ahhoz sem ragaszkodott, hogy ugyanaz a személy legyen a megtestesítője az összes „katolikus” erényeknek. Sőt, óvott egy ilyen csömörtől: „Csak az a fantasztikus elképzelés, hogy mindent meg kell ennünk, ami az asztalon van, teszi a lakomát látszólag terhessé.” Csupán a tanulmány szerzőjének a neve, George Tyrell,2 mutatja, hogy ő azt a szabadságot védte, mely szerint saját kedvtelésének megfelelően válogathat a katolikus bankett asztaláról, és tartózkodhat, ha szükségesnek vagy kívánatosnak tartja, olyan fogásoktól, amelyeken érződik a Ka2 G. Tyrell-t (1861-1909), aki áttért a katolicizmushoz, és később jezsuita lett, exkommunikálták, amikor elutasította azt az elítélést, amelyet X. Piusz mondott ki a modernizmus ellen 1907-ben.
