Communio, 2000 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 3. szám - Az irgalmas Atya szentsége - Jáki Szaniszló - Szabó László (ford.): A Katolikus értelmiségi
Jáki Szartiszló A Katolikus értelmiségi Úgy tűnhet, hogy a „Katolikus értelmiségi” kifejezés kettős fölöslegességet tartalmaz, és ezzel valami ellentmondásra utal. Nem hiábavaló a katolikus szót Katolikusnak* írni, ha a katolikus a valóság és az értékek teljes skálájának megbecsülését jelenti? És valóban érvényesülhet az ilyen megbecsülés, ha az nem az értelem műve? A látszólagos konfliktus katolikus és Katolikus között különösen azokat az értelmiségieket zavarja, akik kiindulásként eszméket és nem tényeket választanak. Bizonyosan először a tényeket kell figyelembe venni, ha valami kézzelfoghatót akarunk megállapítani a Katolikus értelmiségiek problémáival, kötelességeivel és kilátásaival kapcsolatban. E tekintetben a legfontosabb tényt a Katolikus Értelmiségi akkor veheti észre, ha a görög eredetű „katolikus” szó széleskörű használatának eredetét vizsgálja. Bár meglepőnek tűnhet, a „katolikus” szó csak itt-ott fordul elő a régi görög filozófusok írásaiban. Míg Arisztotelész, például, gyakran használja a kath’olou határozószót („egészében” vagy „általában”), sohasem használja melléknévi formáját, Az angol eredeti szövegben a nagy kezdőbetűvel irt „Catholic” szó az angol helyesírásnak megfelelően „Katolikus Egyházhoz tartozót, Katolikus Egyházra vonatkozót” jelent. Amikor a szerző ugyanezt a szót „egyetemes, általános” értelemben használja, akkor kis kezdő betűvel („catholic”) írja. A magyar fordításban ezt a megkülönböztetést megtartottuk, annak ellenére, hogy a magyar helyesírás szabályai szerint a katolikus szót kisbetűvel kell írni. (A fordító megjegyzése)
