Communio, 2000 (8. évfolyam, 1-4. szám)

2000 / 3. szám - Az irgalmas Atya szentsége - Bouyer, Louis - Füzes Ádám (ford.): A nyugati templomok

A NYUGATI TEMPLOMOK

45

ben az Eucharisztiát és az evangéliumos könyvet tartották zár alatt, míg a többi liturgikus felolvasásra szolgáló könyvet a déli fal szekrényébe rakták.

Bizonyos helyeken meglehetősen soká fennmaradt az az ősinek tűnő szokás, hogy az Oltáriszentség pixisét az oltár fölé függesztették. De mivel ez a mód nem volt elég biztonságos, sok helyütt ezt csak a szertartás idején használták, ekkor kivették az Eucharisztiát a szekrényből és ebbe a tartóba helyezték.

A XIII. században tűnnek fel a gazdagon díszített „tornyok”, amelyek szintén az oltár északi felén helyezkednek el, hogy vendégül lássák az átváltoztatott kenyeret. Csak a reneszánsz idején csökkentették le a torony magasságát és helyezték magára az oltár közepére. A székesegyházakban és a káptalani templomokban azonban, egészen az utóbbi időkig az úgynevezett „ta- bernákulum” sohasem képezte a főoltár részét. Egy külön kápolnát (általában Szűz Máriáét, vagy más megfelelő nagyságút) tartottak fönn számára, amely alkalmasabbnak bizonyult őrzésére annál, mint ahol a nyilvános liturgiát végezték.

Fordította: Füzes Ádám

Életrajzi adatok:

Louis Bouyer 1913-ban született, tanulmányait Párizs és Strasbourg protestáns teológiai karán végezte, evangélikus lelkész, majd katalizál, oratoriánus szerzetes lesz, Párizsban keresztény lelkiséget tanít, foglalkozik a Szentírással és a liturgikával is. Együtt dolgozik A. Baumstarkkal, Romano Guardinival és Jean Daniélou-val. Több tucat könyve jelent meg, amelyeket számos világnyelvre lefordítottak.