Communio, 2000 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 3. szám - Az irgalmas Atya szentsége - Lewis, Clive Staples - Koroknai Zoltán (ford.): A megbocsátásról
C.S. Lewis A megbocsátásról Sok mindent mondunk az Egyházban (és azon kívül is) anélkül, hogy a mondottakon elgondolkodnánk. A hitvallásban például azt mondjuk: „Hiszem a bűnök bocsánatát”. Sok éven keresztül mondtam ezt a mondatot, mielőtt megkérdeztem magamtól, hogy miért is van a hitvallásban. Első pillantásra úgy tűnik, hogy nem éri meg a fáradságot ezt a cikkelyt beletenni. „Ha valaki keresztény” - gondoltam - „magától értetődő, hogy hisz a bűnök bocsánatában, nem szükséges ezt különösebben emlegetni.” Azonban azok az emberek, akik a hitvallást összeállították, nyilván azt gondolták, hogy ez a hitünknek olyan szerves eleme, amelyre minden alkalommal emlékeznünk kellene, amikor templomba megyünk. Aztán kezdtem belátni, hogy ami engem illet, igazuk volt. A bűnök bocsánatában hinni távolról sem olyan könnyű, mint ahogy azt én korábban gondoltam. Az igazi hit azon dolgok közé tartozik, amelyek könnyen elhalványulnak bennünk, ha nem frissítjük fel állandóan. Hisszük, hogy Isten megbocsátja bűneinket, de azt is, hogy nem teszi meg ezt, ha mi nem bocsátjuk meg mások bűneit, amelyeket velünk szemben követtek el. E kijelentésnek második részével nincs is probléma, benne van a Miatyánkban, az Úr kifejezetten mondta. Ha ti nem bocsátótok meg, nektek sem bo- csáttatik meg. Az ő tanításában semmi sem világosabb, mint ez a pont és ebben nincs kivétel. Nem mondta, hogy meg kell bocsátanunk felebarátaink bűneit, feltéve, ha azok nem túlságosan
