Communio, 1999 (7. évfolyam, 1-4. szám)
1999 / 2. szám - Isten az Atya - Chantraine, Georges - Török József (ford.): Isten az Atya
10 Georges Chantraine egyesült emberrel teszi. így lesz ismertté a szentháromságos misztérium a megtestesült Fiú dicsőséges szenvedésében. így dicsőül meg az Atya neve, amit Jézus Krisztusban kaptunk.17 3. Az Atya nevét tehát ismerjük és megváltjuk, mert Fia, Jézus maga is megvallotta, mert ő nekünk azt megtanította, s mert azt nekünk élete fölajánlásával kinyilatkoztatta. Ez a fölajánlás - ami kinyilatkoztatta az Atyát - föltételezi a kapcsolatot az O- és az Újszövetség között és még világosabbá teszi az irodalmi folyamatosságot, a Szent Iratok egységét, az evangéliumokban megvalósult befejeződést. A végső dolgokat tárgyaló Jelenések könyve a hét vértanú fivérnek a föltámadásba vetett reményére épül (2Makk 7) és Krisztus valóságos föltámadására. A hét fiú anyja megértette a teremtés lényegi kapcsolatát a föltámadással; és a Fiú föltámadása által - aki az Atyától jön és hozzá tér vissza - végleg elszakíthatatlanná válik a teremtés és a föltámadás közötti kötelék. Az, aki a kezdetet és a véget irodalmi szinten egyesíti, valójában mint az Atya személye mutatkozik meg Jézus az Úr önátadásában és az Isten általi elfogadásban. 4. Keresztségük miatt a hívek, mint fogadott fiák részesei az atyai szeretetnek, amelyből minden származik és amely felé minden tart. Nekik rendelkezésükre áll Krisztus tapasztalata. Ami abban egyedi, az „a szenvedése, ahol ő megéli és megérti a halál abszolút szakítását úgy, mint az atyai akaratot, ami a szenvedést szünet nélkül hordozza és így felülmúlja.” A halál „egyedül Krisztus esetében egyszerre elfogadott és felajánlott az Atyától és az Atyának, mert elfogadása tökéletes.” Krisztus akarta a halált szíve szerint „olyan mértékben, amilyen mértékben akarta az Atya.... És azért, mert elfogadott, a feltámadásba torkollik.” Krisztus tapasztalata betű szerinti értelemben „keresztízű”18: abból fakad, amit az Atya akar. 17 Uo. 18 R. Brague: L’cxpérience cruciale, in: Communio, 1976. 8.
