Communio, 1999 (7. évfolyam, 1-4. szám)
1999 / 1. szám - Az Atya éve - Erdő Péter: Emberi jogok és természetes jogok
EMBERI JOGOK ÉS TERMÉSZETES JOGOK 67 pul, hogy az ember felelős személy, így nem pusztán kényszeríthető, hanem kötelezhető is bizonyos cselekvésekre. A fentiekkel rokon elmélet Helmut Coing fenomenológiai ihletésű felfogása is. O úgy beszél természetjogról mint olyan társadalmi rendről, mely bizonyos értékekhez kötődik, amelyekből szükségképpen fakadnak azok a normák és alapelvek, melyek minden valódi jog alapját alkotják. Coing tehát a jog eszméjének logikai tartalmat tulajdonít. Ebből normákat vezet le, melyeket azonban meghatároz az a tény, hogy egy- egy történelmi korban egy-egy társadalom tagjai hogyan értelmezik az értékeket. Bár Coing felsorolja azokat az értékeket, melyeket a jognak védelmeznie kell, más szóval a természetes alanyi jogokat, mégsem úgy fogja fel a természetjogot, mint változtathatatlan rendet. Bár az értékek transzcendensek és abszolút jellegűek, fokozatosan fedezik fel őket, s olykor meg is feledkezhetnek róluk. A természetjog szabályai pedig függenek a tényleges helyzetektől és viszonyoktól. Vagyis Coing igyekszik kibékíteni a természetjog eszméjét a korunkban öntudatosan vállalt történetiséggel. Felismerései rokonok századunk más természetjogi gondolkodóinak felfogásával is. Körükben szinte általános a dolog természetére való hivatkozás. Márpedig az a dolog, amelynek természetéhez a jognak igazodnia kell, végső soron mindnyájuk szerint a társadalom, ennek „természete” pedig történeti jellegű. Visszatérve azonban a felvilágosodás kori természetjogi felfogás szellemtörténeti előzményeihez, fel kell figyelnünk arra a tényre, hogy a keresztény természetjogi hagyományban a központi fogalom az igazságosság, mégpedig az igazságosság mint erény, vagyis az a jó emberi készség, mely hajlamossá teszi a személyt arra, hogy mindenkinek megadja, ami jár neki5. Ez a készség pedig olyan magatartásra utal, mely megvalósulásának mértékében társadalmi valósá5 Aquinói Szent Tamás, Summa theologica II-II, q. 58, a. 1; vö.: Joseph Pieper, Sulla giustizia (Über die Gerechtigkeit), Brescia 1975.
