Communio, 1999 (7. évfolyam, 1-4. szám)
1999 / 1. szám - Az Atya éve - Simoens, Yves - Török József (ford.): Izrael Ura és Jézus Krisztus Atyja
IZRAEL URA ÉS JÉZUS KRISZTUS ATYJA 51 Föl kell tehát eleveníteni azt az ószövetségi áramlatot, amelyben az emberi valóság Istenben van megalapozva, olyannyira, hogy Isten az emberi létezés eredete és abszolút vége. Nem más ez, mint a Dániel könyvében és a Makkabeusok második könyvében található apokalip- tika. Számot kell vetni emellett azzal, ami az Atyáról található Krisztus életének eredete kapcsán és ez a kereszt fényében megvilágosodik. A négy evangélium bevezetője és bizonyos későbbi visszacsengé- se annál is fontosabbak, mert az újszövetségi hagyományt egyesítik a tudatos kidolgozással. E két pólusnak köszönhetően az Atyáról szóló teológia alapirányai a legfontosabb szentírási események alapján könnyen felvázolhatok. A mártírok Istene A Makkabeusok II. könyvének 7. fejezetében található a hét vértanú fiú anyjának a beszéde, amely alkalmas kiindulópont annak megfigyeléséhez, hogy milyen belső kapcsolat áll fönn a teremtés és a feltámadás között. Az Ószövetségi Szentírás szövege, amely a creatio ex nihilo tanát tartalmazza, rávilágít a holtak közüli feltámadás reményére is. Milyen kapcsolatban áll ez Istennel, az Atyával? Két megjegyzést kell tenni feleletként. Az Atya a világot a Fiú föltámadásának perspektívájában teremtette. Az evangéliumi események húsvéti üzenete pontosan ez, főként Szent Jánosnál. De már ez a hét fivér anyjának is a mondanivalója. Az a tény, hogy ezt az üzenetet egy nő adja tovább, aki feleség és anya, gyöngíti azokat a vádakat, amelyekkel az Ószövetséget illetik manapság a kutatók azért, mert szerintük túlzottan patriarkális és férfiközpontú a hangvétele. Az, aki teremt, ugyanaz, mint aki föltámasztja a holtakat. Ez áll egybefoglalva a fejezet irodalmi és teológiai központjában. „Csodálni való és örök emlékezetre méltó az anya, aki végignézte, mint halt meg mind a hét fia egyetlen napon. Erős lélekkel viselte, bízva az Úrban. Mindegyiküket buzdította, atyáik nyelvén, nemes érzelmekkel eltelve. Asszonyi érveit férfiúi bátorsággal toldotta meg. Ezt mondta nekik: »Nem tudom, hogyan öltöttetek testet méhemben. Nem én ajándékoztam nektek a lelket és az életet, nem én fűztem ősz-
