Communio, 1999 (7. évfolyam, 1-4. szám)
1999 / 1. szám - Az Atya éve - Bagnard, Guy - Fábry Kornél (ford.): Az Atya a keresztény kinyilatkoztatásban
21 Guy BAGNARD Az Atya a keresztény kinyilatkoztatásban A keresztény kinyilatkoztatást, mint Isten létének felfedését csak úgy tudjuk bemutatni, ha belépünk abba az eseménybe, melyet Szent János mutat be prológusa végén: „Istent nem látta soha senki, az Egyszülött Fiú nyilatkoztatta ki, aki az Atya ölén van.” A Fiú eljövetelével válik láthatóvá Isten képe, aki mint „Atya” nyilatkozik meg. A Fiú csak ezért a kinyilatkozásért jelenik meg a történelemben. Nincs más olvasási kulcs, amellyel megérthetjük az evangéliumok igazi célját. A Fiú: út az Atya felé Emlékezzünk csak vissza az első alkalomra, mikor Jézust először halljuk beszélni az evangéliumban. Akkor mindössze tizenkét éves: „Nem tudjátok, hogy Atyámnál kell lennem?” Emlékezzünk ugyanakkor utoljára kiejtett szavaira is, melyek megelőzték a halál csendjét: „Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet.” Ezek a szavak, melyek megnyitják és bezárják az evangéliumi szöveget, olyanok mint két ajtófélfa, melyek között elkerülhetetlenül át kell haladnia annak, aki el akar jutni Jézus igazi személyiségéhez. Olyan olvasat, amely nem ismeri el ezt a tényt, vagy egyszerűen másodlagos helyet jelöl ki neki, eltorzítja a keresztény kinyilatkoztatást annyira, hogy az többé már nem „kinyilatkoztatás”. Bizony ennek vagyunk tanúi, valahányszor Jézust úgy mutatják be, mint nagy embert, vallási zsenit vagy akár mint a legnagyobb prófétát.
