Communio, 1999 (7. évfolyam, 1-4. szám)
1999 / 2. szám - Isten az Atya - Bouyer, Louis - Füzes Ádám (ford.): Építészet és liturgia
40 Louis Bouyer Itt lép színre az építészet, minthogy a liturgia - meghatározása szerint - nem más, mint az emberiség egybegyűlte az Atya házában. Ez a Bárány mennyegzője, amelyre mindenki hivatalos, hogy ott az egyszülött Fiú testében az Atyával és ugyanakkor egymással is kiengesztelődjék. Itt a szétszóródott gyermekeknek mind össze kell gyűlniük és egyesülni Krisztus jegyesében, az Egyházban. Természetesen amennyiben keresztények vagyunk, való igaz, hogy bizonyos értelemben nem lehet más maradandó lakásunk, mint az égi. De ennek az égi lakóhelynek azokból az élő kövekből kell épülnie, amivé nekünk kell válnunk, hogy így Isten égi temploma, amely Krisztuson, mint szegletkövön nyugszik, már itt és most a földön épüljön. Ez akkor történik meg, amikor összegyűlünk, hogy Isten igéjét hallgassuk, erre imádságban válaszoljunk, eggyé legyünk vele és egymással az Ige által hirdetett misztérium szentségi ünneplésében, a misztériuméban, amely Szent Pál kifejezésével szólva „Krisztus bennünk a megdicsőülés reménye” (Kol 1,27). Az épületeknek, ahol ez történik, jóllehet ezek csak ideiglenes sátrak az égi templom felé történő zarándoklásunkon, mégis az Egyház szinte látható keretét kell képezniük, és csak ekkor nevezhetjük őket jogosan templomnak1. Ezek Isten és az ő népének valódi házai a földön. Szerepük az egyetlen, örök, valódi Egyház megjelenítése az időben: ez az alapvető kifejezése annak, amit tennünk kell idelent. Itt, ha ugyan tökéletlenül is, de előkészítjük, és egyenesen megkezdjük azt, amit majd tennünk kell az eljövendő örökkévalóságban. Vajon hol fejeződik ki világosabban az ember lelkülete, ha nem a házában, amit saját életének védelmére épít? Ennek megfelelő1 Az eredeti szövegben a templom kis kezdőbetűs Egyház, így jobban érvényesül ez a szójáték. A templomot a régi magyar nyelv is egyháznak mondta. (A fordító megjegyzése.)
