Communio, 1999 (7. évfolyam, 1-4. szám)
1999 / 2. szám - Isten az Atya - Bouyer, Louis - Füzes Ádám (ford.): Építészet és liturgia
37 Louis BOUYER r Építészet és liturgia A zsinati atyák szilárdan állítják a Liturgikus Konstitúcióban, hogy a liturgikus megújulás jóval többet jelent új rubrikák bevezetésénél. Ezen a téren még a legjobb külső változtatásoknak - mint például a népnyelv szélesebb körű alkalmazásának és a Szentírás gazdagabb használatának - sincs értelme, amennyiben nem kíséri a liturgikus ünneplés lelkületének a változása. Másfelől a lelkűiét - a kifejezés teljes keresztény értelmében - nem egyszerűen érzelmet vagy csupán elméleti síkon megjelenő eszmét jelent. Természetesen ezt is, de nem csak ezt. A keresztényeknek a „lelkűiét” mindig egy olyan belső valóságot jelent, amely megtestesülés felé tart, jobban mondva egy olyan valóságot, amely nem létezhet megtestesülés nélkül. Mindazonáltal nem csak a rubrikákban kell a liturgia lelkületének megtestesülnie - jóllehet ezek hasznosak, sőt létük egyenesen szükséges ahhoz, hogy minket a helyes úton vezessenek. Itt azonban egy általános magatartásról van szó, az egész légkörről, még mélyebben pedig arról, amit efhosznak hívhatunk, azaz az értelem és a szív formájának, amelynek át kell hatnia a rítus minden kis részletét ahhoz, hogy szervesen testesítse meg ezt a „lelkületet”, amely nem csak az ember lelkülete, hanem ami akkor jön létre, amikor a Szentlélek, Isten Lelke munkálkodik az emberben. Akkor hát hogyan határozzuk meg ezt a lelki megújulást, amelynek nem csak a liturgia körül kell megvalósulnia, hanem el-
