Communio, 1999 (7. évfolyam, 1-4. szám)
1999 / 2. szám - Isten az Atya - Gál Ferenc: A Fiú születése az Atyától
A FIÚ SZÜLETÉSE AZ ATYÁTÓL 33 törvényének kell tekinteni, hanem az isteni értelem és szabadság törvényének. A szülés és a születés az öntudat világában megy végbe. Ezért a Fiú születése a Szentháromság belső boldogságának lényege a Szentlélek származásával együtt. A teremtmények nemzésében az ivadék csak fajilag egyező természetet kap, a Szentháromságban ellenben a Fiú az egy és ugyanazon isteni természetet. Itt nincs meg az ok és okozat átmenete, nincs új keletkezés hanem csak két ellenpólusnak, az adásnak és elfogadásnak örök szembenállása az egy és ugyanazon isteni lényegben. A születés mégis igazi születés, mert a Fiú valóságban megkapja az Atyától az isteni lényeget. Szent Ágoston óta szokásban van a Fiú születésének lélektani kifejtése. Abból indulunk ki, hogy a Szentírás őt az Atya értelmi tevékenységéve hozza kapcsolatba. Szent Pál ezt írja: „Krisztust hirdetjük, az Isten bölcsességét” (Kor 1,23; z,6-8). Mivel mindegyik személy ugyanazt a lényeget birtokolja, a Fiúnál a bölcsesség kiemelése csak a születésre utalhat, hiszen a személyeket csak az eredet különbözteti meg egymástól. Erre mutat az Ige elnevezés is. Szent Jánosnál a Logos nem üres eszme, nem elvesző szó, hanem Isten, aki öröktől fogva az Atyánál van. Az Ige azonos a Fiúval, aki öröktől fogva az Atyától születik, s aki időben emberré lett a Máriától való születés által. Szent Pál azt mondja róla, hogy „ő a láthatatlan Isten képmása” (2Kor 4,4; Kol 1,15; Zsid 1,3), mindent benne teremtett a mennyben és a földön, minden őbenne áll fenn (Kol 1,16-17), benne választotta ki az Atya a meghívottakat a világ teremtése előtt (Ef 1,4), ő az Isten titka, benne rejlik a tudomány és bölcsesség minden kincse (Kol 2,3). Mindez azt tárja elénk, hogy a Fiú szoros kapcsolatban van az Atya értelmi ténykedésével. A Szentírás adatait az egyházatyák így fejtették ki: Az Atya öröktől fogva megismeri önmagát, az egész isteni teljességet, gaz-
