Communio, 1999 (7. évfolyam, 1-4. szám)

1999 / 2. szám - Isten az Atya - Spiteris, Yannis - Gruber László (ford.): A középkori Bizánc és a pápaság

A KÖZÉPKORI BIZÁNC ÉS A PÁPASÁG

29

lémáját.31 Bizáncban, noha az apostoliság princípiuma nem volt ismeretlen (a Lyoni zsinaton az uniátusok nehézség nélkül elismerték), a hivatalos ideológia a jogi tekintélynek csak egyetlen forrását, a birodalmit ismeri. Következésképpen, az egyház, ami annak szervezetét és jogi tevékenységét illeti, a császár abszolút hatalmától függ.32

Anzelm megérti, hogy a birodalom ilyen felfogása alapjaiban rombolja le a gregorián reformátorok szerint értelmezett pápaság vallási jelentését, amely az egyházi jog közvetlen és a birodalom legitimálásának közvetett „forrása és eredete”. Válasza közvetlen és erőszakos. Az egymástól elválaszthatatlan egyházból és a világi társadalomból összetevődő kereszténység egyetlen testen egy másik főt megengedni - állítja - azonos lenne egy szörny megteremtésével, melynek egyik feje a császár, a másik pedig a pápa. Összegezve: a latinok szemében a pápaság vallási jelentése számára a legnagyobb veszélyt a bizánci császárnak a jogi hatalom terén történő univerzalista követelése alkotta. És éppen ezen a ponton élezhető ki a Róma és Bizánc között meghúzódó, az egyházban az egyetemes hatalom gyakorlására vonatkozó lényegi különbség. Róma számára a pápaság azonos a jurisdikciós és egyetemes abszolút hatalommal, ill. a hit romolhatatlanságának megőrzésére irányuló hatalommal:

„Constat - állítja Anzelm - Románam Ecclesiam duó di- uina privilegia habere, videlicet prae omnibus incorruptam fidei, et super omnes potestatem judicandi. ”33

Bizánc számára a jurisdikciós hatalom nem kötődik szükségszerűen a papsághoz, még kevésbé Róma püspökéhez, hanem sokkal inkább a császárhoz, vagyis a keresztény társadalom civil és politikai struktúrájához.

31 Vö. Vita Constantini, 4, i6.

32 Vö. Cf. A. Michel, »Der Kampf um das politiche oder petrinische Princip der Kurchenführung«, in Das Konzil von Chankedon; Geschichte und Gregenwart, a cura di A. Grillmeir e H. Bacht, 3 voll, Würzburg 1951-1954, II, 491-562; S. Runciman, La teocrazia bizantina, Ed. Sansoni, Firenze 1988.

33 PL 188, 1228 B.