Communio, 1998 (6. évfolyam, 1-4. szám)

1998 / 2. szám - Gál Ferenc emlékezete - Bolberitz Pál: Gál Ferenc a pap és a teológus

3 Bolberitz Pál Gál Ferenc a pap és teológus Nyolcvannégy éves korában, 1995. július 25-én, három hétig a budapesti János kórház sebészeti intenzív osztályán türelemmel szenvedő Gál professzor úr meghalt. Egész életét végigkísérte a gyomorbetegség, ami hol jobb, hol rosszabb állapotban találta. Vé­gül a vékonybél-működés felmondta a szolgálatot. Halálát követő­en egy héttel ravatalozták fel az Egyetemi templomban és e temp­lom kriptájában helyezték örök nyugalomra a hívek, a papság és a püspökök nagy részvétével. Számos megemlékezés méltatta a ha­zai katolikus és világi sajtóban alakját s mindegyik megemlékezés kiemelte emberi nagyságát, igazlelkűségét, hitelességét, közismert szerénységét. Az, ami ilyenkor elkerülhetetlen, a megemlékezések és méltatások a szerzők sajátos nézőpontjából értékelték Gál Fe­renc életét és működését. S ez így is van rendjén, de arra vigyázni kell, nehogy az értelmezési szempont a kizárólagosság igényét su­gallja. A megemlékezések többnyire csak érintőlegesen szóltak ar­ról, hogy Gál Ferenc a teológia professzora és igazi pap volt, s aki­re mint ilyenre néztek föl növendékei. Ha ezt a szempontot nem helyezzük az első helyre, akkor Gál Ferenc minden egyéb tevé­kenysége érthetetlen lesz számunkra. A pap 1959 szeptemberében láttam, tizennyolc évesen először Gál pro­fesszor urat a Budapesti Hittudományi Akadémia folyosóján. Nem ilyen papokhoz voltam hozzászokva. Sovány, reverendás férfi tűnt fel előttem, akinek arcán kirajzolódtak a döntés vonásai. Arcéles pap

Next

/
Oldalképek
Tartalom