Communio, 1998 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 1. szám - Szentlélek éve - Figura, Michael - Török József (ford.): A Szentlélek működése az Egyházban
6 Michael Figura 2); Isten új népe részese ennek a hármas papságnak. Ennél fogva oly módon részese a prófétai papságnak, hogy a zsinat nyugodtan állíthatja: „A hívők összessége a Szentlélek kenetét kapta (vő. ÍJn 2,20 és 27), és így nem tévedhet meg hitében. Ezt a kiváltságos tulajdonságát akkor nyilvánítja ki az egész népben meglévő természetfeletti hitérzék birtokában, amikor — kezdve a püspököktől a legjelentéktelenebb világi hivőkig — kifejezi általános egyetértését hit és erkölcs dolgaiban. Az Isten népe a szent tanítóhivatal vezetése alatt — és hűségesen reá hagyatkozva — már nem emberi tanításban részesül, hanem valóban Isten igéjét kapja (vö. 1 Tessz 2,13).” g.) A zsinat elismerte, hogy a Szendéteknek tulajdoníthatjuk a keresztények egységéért működő ökumenikus mozgalmat (vö. Unitatis Redintegratio 1,4): „A tőlünk különvált egyházak és közösségek, ámbár hitünk szerint fogyatkozásokban szenvednek, az üdvösség misztériumát illetően nincsenek megfosztva jelentőségüktől és súlyuktól. Krisztus Lelke ugyanis nem vonakodik felhasználni őket az üdvösség eszközéül. Hatékonyságuk éppen a kegyelemnek és igazságnak abból a teljességéből ered, amely a Katolikus Egyházra van bízva” (UR 3). A zsinat tanítása a Katolikus Egyház struktúráján kívüli, ám lényegileg egyházi elemekről tehát pneumatologikus alapokkal rendelkezik. A Lélek és az Egyház közötti kapcsolat újszerű meghatározása hozzájárulhat a nem egyesült keleti egyházak felé történő közeledéshez, mert ezek gazdag pneumatológiával rendelkeznek. A zsinat tehát nem korlátozta megközelítéseit az Egyház Szent Pál-féle meghatározására, ami szerint az Egyház Krisztus teste. A zsinat sokkal inkább egyfajta analógiáról beszél Krisztus és az Egyház között, amely értelmét a Létekben nyeri el. „Egyek vagyunk mindnyájan — jóllehet más és más fokban és módon — Isten és a felebarát egyazon szeretetében, és ugyanazt a dicsőítő himnuszt énekeljük Istennek. Mert Krisztus valamennyi híve — az ő Lelkének birtokában összeolvad az egy Egyházba, és egymáshoz kapcsolódik őbenne (vö. Ef 4,16)” (LG 7). „Krisztus teste” és „a test növekedése” dinamikus dimenziót visznek be az ekkléziológiába.
