Communio, 1998 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 1. szám - Szentlélek éve - Schipperges, Karl-Josef - Bolberitz Pál (ford.): Vallás és politika
VALLÁS ÉS POLITIKA 51 zálódás és öntudatosulás folyamata. Az autonómiára való törekvést segítette a tudomány és a technika, ami a világ mítosztalanítását is előre vitte.41 Látszólag ez az emberközpontúság ellentétben áll a vallással, főleg a keresztény vallással, amely hangoztatja a világ terem- tettségét és az embernek a transzcendenciára való ráutaltságát. A modern világ külsőleg szekularizált és profán lett. Nem Isten a szuverén létező, hanem a nép. Az autonóm ember a maga törvénye akar lenni. Tocqueville szerint a francia forradalom nemcsak politikai és társadalmi megmozdulás volt, hanem fölkelés a vallási tekintély ellen is.42 Szakitott a hagyományos felfogással: a hatalom nem Istentől ered, hanem a népből. A fordulatot azonban teljes egészében a XIX. századi liberalizmus fejezte ki, amely úgy hirdette az emberi értelem szabadságát, mint az önmaga törvényét. A tudomány és a technika fejlődése meggyőzi az embert arról, hogy szellemi képességének nincs határa. Az értelem minden problémát meg tud oldani és a földet paradicsommá varázsolhatja. Filozófusok és politikusok arról elmélkednek, hogy az emberiséget az értelem nevében Isten és király nélkül lehet kormányozni.43 A politikai ideológia mint valláspótlék Max Weber arra is rámutatott, hogy a világ mítosztalanításával a lét egészének értelme is elvész. A tudomány megállapíthat ugyan összefüggéseket a tapasztalati tények között, de az egész lét értelméről semmit sem mondhat.44 A tudomány fejlődése látszólag határtalan, de ma már az is világos, hogy minden előrelépés új problémákat vet fel, amelyeket meg kell oldani, sőt ami veszélyt is jelent, s ezért a bizakodás mellett jelentkezik a pesszimizmus is. A politika, a felvilágosodás és a racionalizmus nem tudta a rosszat, a szenvedést kiiktatni a világból. Sőt az a benyomásunk, hogy a hatalom az irracionális 41 J. Baechler, ku.o. 247. 42 A. Toqueville, Oeuvres completes, Paris, 1952, 83. 43 A. Dansette, Histoire réligieuse, tom. 1. Paris, 1948, 424. 44 M. Weber, Religionssoziologie, u.o. 308.
