Communio, 1998 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 1. szám - Szentlélek éve - Anbaum, Jan - Bolberitz Pál (ford.): Türelem és Istenbe vetett bizalom
38 Jan Anbaum türelem hordozójának az akaratot tekintették, s ebben volt a különbség az ókori és a keresztény felfogás között. A görögök a hypomoné-n a bátor helytállást értették, s Aquinói Szent Tamás is aktív ellenállásnak, a bátorság változatának mondja.6 A bizalom és a türelem teológiai alapja A mai teológiában olvashatunk kijelentéseket Isten „szenvedéséről”.7 Ezzel kapcsolatos az a kérdés is, hogy Isten mennyiben gyakorol türelmet teremtményeivel szemben, és hogyan viszonyul a világban tapasztalható rosszhoz? Megengedheti és elviselheti azt? A témára nagyon jó példa Jézus példabeszéde a vetésről. Amíg a gazda alszik, ellensége konkolyt hint a vetés közé. Hogyan lép fel a gazda, amikor így keresztezik a tervét? Hogyan tűri el ellenségét, aki kárt okoz neki? Amikor a szolgák jelentik az esetet a gazdának és készek arra, hogy kigyomlálják a konkolyt, akkor így válaszol: „Ne tegyétek, mert a konkollyal együtt a búzát is kitépnétek. Aratáskor majd megbízom a munkásokat, hogy a búzát kössék kévékbe, a konkolyt pedig égessék el” (Mt 13,28). A türelem indítéka tehát az, hogy a konkollyal együtt ne tépjék ki a búzát. A gazda számára még nem jött el az aratás ideje. Itt tehát a belátás, az okosság és a jó elpusztításának az esetleges veszélye az oka a türelemnek. Amíg az okosság az erényeknek mintegy a forrása, addig az igazságosság azt követeli, hogy a valóságot helyesen ítéljük meg. A lelki erő és a szerénység olyan erények, amelyek által a személy önmagát visszanyeri. A türelem értelmezése a teológiában mindig ebbe az irányba mutatott. Ennek a hagyománynak egyik legjelentősebb igazolását találjuk Szent Benedeknél. Regulája úgy irányítja a közösség életét, hogy különösen hangsúlyozza a türelmet, az önuralmat és egymás tiszteletét. A közösségben akkor válunk tökéletes emberré, ha gyakoroljuk a türelmet és az igazságosságot olyanokkal szemben is, akik nem rokonszenve6 S. Th. II-II, 136,4c. 7 J. Pieper, Das Viergespann
