Communio, 1998 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 4. szám - Vedd a Szentlelket - Guitton, Jean - Török József (ford.): Isten és a tudomány (Részlet)
ISTEN ÉS A TUDOMÁNY 63 íme, nagyon közel jutottunk ehhez a Létezőhöz, akit a vallás Istennek nevez. De még jobban közelítsünk: a valóságra vonatkozó, különböző, igazolt tudományos megállapítások között három olyan létezik, amely erőteljesen sugallja a mi valóságunkkal szembeni transzcendens entitás létét. Az első megállapítás: az univerzum nekünk befejezettnek, önmagában zártnak tűnik. Ha egy szappanbuborékhoz hasonlítjuk, ami mindent betölt, mi van a buborék „körül”? Lehetetlen elképzelni egy teret a téren kívül, hogy azt tartalmazza: fizikai szempontból ilyen külső nem létezhet. Tehát arrafelé terelődnek gondolataink, hogy föltételezzük a mi univerzumunkon túl „valami” sokkal bonyolultabbnak a létét: ez a teljesség, amely keblén rejtezik a mi valóságunk, kissé úgy, mint egy hullám a mérhetetlen óceánban. A második kérdés: az univerzum szükségszerű-e, vagy ellenkezőleg, esetleges; létezik-e egy felsőbb determinizmus a kvantikus indeterminizmus fölött? Ha a kvantumelmélet kimutatta, hogy a proba- bilista magyarázat az egyetlen, ami megengedi e valóság leírását, akkor nekünk arra a következtetésre kell jutni, hogy szemben a meghatározatlan természettel, létezni kell az univerzumon túl az okok összhangja Okának, az ettől a világtól különböző, megkülönböztető Intelligenciának. Fejezzük be a harmadik érvvel, a legfontosabbal, és ez az antro- pikus princípium. Az univerzum, úgy tűnik, néhány nagy állandóból kiindulva, elképzelhetetlen pontossággal lett megalkotva és szabályozva. Változtathatatlan, kiszámítható normákról van szó, anélkül, hogy meg tudnánk határozni, a természet miért választott inkább ilyen értéket, mint másmilyent. E kell fogadni azt a gondolatot, hogy a „matematikai csoda” - melyen a mi valóságunk nyugszik - különböző alakzatainak minden egyes esetében az univerzum fölmutathatta volna az abszolút káosz jellegzetességeit: az atomok rendezetlen táncát, amint párba rendeződnek és szétválnak a következő pillanatban, hogy utána szünet nélkül belehulljanak értelmetlen kavargásukba. S mivel a kozmosz egyfaj-
