Communio, 1998 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 4. szám - Vedd a Szentlelket - Forte, Bruno - Takáts István (ford.): Értékek nélkül, de a titokra várva (A nihilizmus teológiai megközelítése)
31 ÉRTÉKEK NÉLKÜL... harcolni is tanul; harcolni életének értelméért. Amikor az ember nem adja meg magát a végzet, a sors kényszere előtt, hanem kérdezővé, keresővé válik, akkor mutatkozik meg az élet méltósága, a létezés értelme és szépsége. Akkor az ember felismeri önmagát: a földet, amelyen él, immár nem ítéletként fogja fel, a világban és a világért a „mennyország koldusává” lesz (Jacques Maritain). „Magadnak teremtettél minket, s nyughatatlan a szívünk, míg csak el nem pihen benned”4. Úgy tűnik tehát, hogy az ember értelmet keres. A halál látszólagos győzelme ellen küzdvén valójában valamely végső horizont kihívására válaszol, amely kérdésekre ösztönzi, amely maga felé csábítja. Olyan látóhatár vonzza, ahol az élet diadalmaskodik. És amennyiben ez a horizont a halál végső győzelmét gyökeresen kétségbe vonja, ugyanez az élet abszolút titka is, mint az anyaméh, amely a „végesség” csendjén túl körülöleli és védi az életet. Ennek a végső horizontnak a vonzásában, amely gondolkodóvá, keresővé tesz, az ember saját magát, mint önmagán való túllépést, mint önmaga meghaladását (“auto- transzcendencia” - Karl Rahner) tapasztalja meg. Kivonulás, exodus a Titok felé, amely minden dolgot átölel. A felfoghatatlan, a meghatározhatatlan vágya és keresése, amely nem láncolható le, amely nem fokozható le tapintatot nélkülöző tárgyszerű megnevezéssé és ismeretté. Ezzel a horizonttal nem lehet szabadon rendelkezni: „Maga a végtelen, mindent magába foglaló tágasság nem foglalható bele még egyszer valamibe...”5 A transzcendencia titokzatos horizontjához való viszonyunk csak a várakozásban, a hallgatás figyelmében nyilvánulhat meg: „A transzcendencia horizontjának felénk való megnyilvánulása az elutasítás, a hallgatás, a messzeség, az állandó kifejezhetetlenség, úgyhogy a róla való beszéd, hogy egyáltalán érthető legyen, mindig feltételezi a csöndes odafigyelést az ő hallgatására.”6 Az emberi létezés alapvető helyzete éppen ezért exodus, az ember kilépése önmagából és egyben önmaga meghaladása (autotransz- cendencia): „Az ember szellem, vagyis életét úgy éli, hogy állandóan 4 Szent ÁGOSTON: Vallomások, I. könyv 1. fejezet, ford. Dr. Vass József 5 K. Rahner: A hit alapjai, Szent István Társulat, Budapest 1983, 81. o.
