Communio, 1998 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 4. szám - Vedd a Szentlelket - Vanhoye, Albert - Gruber László (ford.): A papság a Bibliában
24 Albert Vanhoye SJ 10, 20) létezik immáron az emberek és Isten közötti közvetítés számára. Az elkülönítési rítusokra épülő korábbi papság nem volt nyitott a részesedésre. Amikor a főpap belépett a szentély legbelsejébe, senkit sem vihetett magával. Ha valaki mégis közeledni merészelt, annak halállal kellett bűnhődnie (Szám 3,10.38). Krisztus közösségvállaláson alapuló papsága, ellenben nyitott a részesedésre. 6. Minden megkeresztelt papsága A Zsidóknak írt levél tanítja, hogy „egyetlen” és ugyanazon önfelajánlása által Krisztus „tökéletessé lett” (Zsid 5,9), vagyis „főpappá szentelődött” (vö. Zsid 5,10), és egyidejűleg a keresztség által „tökéletessé tette” (Zsid 10,14), vagyis pappá szentelte azokat, akik részesülnek a keresztség általi (Zsid 10,22.29; 12,24) „megszentelődés- ben” (Zsid 10,14). Minden megkeresztelt birtokolja azt a - korábban csak a főpapnak - fenntartott kiváltságot, hogy Isten szentélyébe léphet és áldozatokat mutathat be (Zsid 10,19-22; 13,15-16). Sőt, még ennél is nagyobb kiváltságuk van, mivel a főpap évente csak egyszer léphetett az „emberi kézzel épített”, így tehát nem igazi „szentélybe” (Zsid 9,7.24), míg a megkereszteltek, „Krisztus vére erejében” mindig teljesen szabadon „léphetnek be a - valódi - szentélybe” (Zsid 10,19), mindenkor „joggal közeledhetnek teljes bizalommal Istenhez” (vö. Ef 3,12). A Zsidóknak írt levél ennek kapcsán nem használja a „pap” címet, míg a Jelenések könyve igen. Az egyik, Krisztushoz intézett dicséretben a keresztények ünnepélyesen kijelentik, hogy az O vére által megszabadultak bűneiktől, s Istennek, Atyjának „papjai” lettek (Jel 1, 5-6). Egy ezzel párhuzamos hely pontosítja, hogy a papságban való részesedés többé nem korlátozódik csupán egy törzsre (Lévi törzse), sem a választott népre, hanem „minden törzsből, nyelvből, népből és nemzetből” (Jel 5,9) származó emberre kiterjed. Ez a két hely egy, a Kivonulás könyvében található isteni ígéretet hangsúlyoz ki. Ezt mondta Isten az izraelitáknak: „Ha tehát hallgattok szavamra és megtartjátok szövetségemet, akkor... papi királyságom és szent népem lesztek...” (Kiv 19,5-6). Egy feltételhez kötött ígéretről volt szó.
