Communio, 1998 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 4. szám - Vedd a Szentlelket - Vanhoye, Albert - Gruber László (ford.): A papság a Bibliában
22 Albert Vanhoye SJ Az engesztelés negatív aspektusával Krisztus önfelajánlása összeköti a szövetségkötési áldozat pozitív aspektusát; ez az utolsó vacsora mindegyik elbeszélésében kifejezést nyer (Mt 26,28; Mk 14,24; Lk 22,20; lKor 11,25). A Zsidóknak írt levél igen hangsúlyozza ezt az aspektust: „mennyivel inkább megtisztítja lelkiismeretünket a holt cselekedetektől Krisztus vére, aki az örök Lélek által saját magát adta tiszta áldozatul az Istennek, hogy az élő Istennek szolgáljunk. Ezért O az új szövetség közvetítője...” (Zsid 9,14-15). Ugyanakkor, Krisztus áldozata hálaadó áldozat is. Valóban, az utolsó vacsora során Jézus kihangsúlyozta önfelajánlásának ezt az irányultságát: fogta a kenyeret, „hálát adott” Istennek, majd fogta a kely- het, s ismét „hálát adott” (lKor 11,24; Lk 22,19; Mt 26,2; Mk 14, 23). Ennek kapcsán beszélünk eucharisztikus áldozatról és az Eucha- risztia áldozatáról (a görögben az eucharisztia „hálaadást” jelent). Krisztus papi önfelajánlásának ezeket az aspektusait könnyű felismerni és ezekről megemlékezni. Azonban egy másik, témánk számára különösen is jelentős aspektusra, vagyis a papi fölszentelésre gyakran nem gondolunk. Az Ószövetségben a legünnepélyesebbek a főpap fölszentelésekor bemutatott áldozatok voltak (Kiv 29,10-37; Lev 8-9). Krisztus önfelajánlásából, ez a papsága számára alapvető elem nem hiányozhatott. A Zsidóknak írt levél világosan megmutatja, hogy Krisztus passió-ja egy papszentelési áldozat volt. A szerző azt az igét alkalmazza Krisztusra, amelyet a görög Pentateuchus kizárólag a főpap fölszentelésének a leírására használ; vagyis a teleioóun ige, mely rendes jelentése „tökéletessé tenni”, itt a „pappá fölszentelni” sajátos értelemben szerepel. A szerző pontosítja, hogy Krisztus saját passiója által szentelődött pappá (Zsid 2,10; 5,8-9). Ebből az következik, hogy Krisztus egyetlen önfeláldozása valóban minden más típusú áldozatot helyettesít. Egy csodálatos szintézist eredményez, amely korábban elképzelhetetlen volt, mivel a legellentétesebb aspektusokat egyesiti. Az Ószövetségben a teljesen elégő áldozat nem lehetett közösségi áldozat; az engesztelő áldozat nem lehetett hálaadó áldozat. Krisztus passio-ja ugyanakkor mindezeket az értékeket egyidejűleg magában foglalja. Jézus teljesen elégő áldozatul fölajánlotta magát Istennek, azonban közösségi áldozatként is odaadta magát nekünk. Fölajánlotta önmagát a „bűnök bocsánatára”, de
