Communio, 1998 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 4. szám - Vedd a Szentlelket - Vanhoye, Albert - Gruber László (ford.): A papság a Bibliában
20 Albert Vanhoye SJ 19,22.24). Amint már megjegyeztem, amikor a papokról van szó, túlnyomórészt nem a közvetítői mivoltukra, hanem sokkal inkább az Istennel való privilegizált kapcsolatukból eredő, őket övező tiszteletre irányul a figyelem. Az Újszövetség, ezzel szemben, a közvetítői aspektust helyezi előtérbe, papságot és szövetséget szorosan összekapcsolva. Az az újszövetségi irat, amelyik a legnagyobb nyomatékkai szól a papságról, az beszél a leggyakrabban a szövetségkötésről is: a „szövetség” szó (a görögben diathéke) 17 helyen található a Zsidóknak írt levélben, míg az Újszövetség többi részében csupán 16-szor fordul elő. 3. Első újdonság: egyetlen pap Most pedig nézzük meg, hogy milyen módon jelenik meg az új szövetség papsága, melyek az új aspektusai. Az első újdonság abban áll, hogy az új szövetség számára egyetlen közvetítő, így tehát a szó teljes értelmében csak egyetlen pap létezik. Az Ószövetségben számos közvetítő volt Isten és a nép között: egyrészt a sok pap, valamint a próféták, akik Isten nevében szóltak, másrészt pedig maga a király, aki Isten hatalmát gyakorolta Izrael fölött. Az Újszövetségben azonban csak egyetlen közvetítő van (lTim 2,5). Ez a legjelentősebb pont a keresztény papságban: a szó teljes értelmében csupán egyetlen pap létezik, Jézus Krisztus. Egyedül Ő volt képes hatékonyan gyakorolni a lényegi papi feladatot, amely Isten és az emberek közötti közvetítés biztosításában áll. Az Istennel való hiteles kapcsolat eléréséhez nélkülözhetetlen Krisztus, illetve még pontosabban: az Ő áldozata. Erre Krisztus közvetítése nélkül egyetlen ember sem lenne képes. Senki sem foglalhatja el Krisztusnak, mint közvetítőnek a helyét másokkal szemben. Az ószövetségi papok sokaságát egyetlen pap váltja föl, s az ő papsága minden korok számára érvényes. Érvényes a múltra, mivel a korábbi papok - akár héberek, akár pogányok - soha sem voltak igazi közvetítők. Érvényes a jelenre és a jövőre, mert a föltámadt Krisztus pap mindörökre. Ez a Zsidóknak írt levél kifejezett, egyértelmű tanítása. Amint a szerző mondja, a mózesi „törvény tehát gyarló embereket rendel főpappá” (Zsid 7,28a), akik nem voltak tökéletesek.
