Communio, 1998 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 3. szám - Veni Sancte Spiritus - Jáki Szaniszló - Szabó László (ford.): Newman és a tudomány
68 Jaki Szaniszló vétkeztek, hanem a jó fizika ellen is. Ez utóbbi, így szól Newman egy felbecsülhetetlen megjegyzése, „elégedetlen lehet saját kombinációival, hipotéziseivel, rendszereivel; és elhagyhatja Ptolemeuszt Newtonért, az alkimistákat Lavoisier-ért és Davy-ért, vagyis, [a fizika] eldöntheti, hogy még nem érte el saját tárgyának alapjait, hanem továbbra is az a célja, hogy oda eljusson és semmi több”.24 És semmi kevesebb, ha hozzátehetem. Az, hogy valaha is elérne oda, az egy másik kérdés. De ha elér oda, és ez Newman fő állítása, akkor az anyagot fogja érinteni, és semmi többet. Newman megjegyzésének olyan időszerűsége van, ami nem hangsúlyozható és értékelhető eléggé erősen. Elég csak azokra a szalagcímekre gondolni, amelyek különösen nagy számban jelentek meg a Hubble földkörüli teleszkóp indításával kapcsolatban, és amelyek szerint a fizikusok hamarosan felfedezik a teremtés első pillanatát. Ez utóbbi nem egy pillanat, éppen azért, mert ontológiai prioritásban megelőz minden időt. Egy fizikus, a Hubble teleszkóppal vagy anélkül, csak a ténylegesen létező anyagi konfigurációt figyelheti meg, amelyből csak egy másik ilyen konfigurációra lehet következtetni, de sohasem a semmire. Csak a semminek az önmagában lehetetlen megfigyelése adhatna valaha is a fizikusnak tapasztalati jogosultságot arra, hogy a teremtés első pillanatáról beszéljen. Ez természetesen pusztán logika kérdése, egy olyan kérdés, amely annyira kedves volt Newmannek, és nagyon érdekelte őt, időnként talán túlságosan is. Mindenesetre, ha a XX. században élt volna, majdnem biztosan felfedezte volna azt a tragikus logikátlanságot, amely az okság „tudományos” cáfolatának a mélyén van. A kvantummechanika koppenhágai értelmezésére gondolok, amely szerint ha egy kölcsönhatást nem lehet operációs értelemben pontosan megmérni, akkor nem is mehet végbe pontosan, azaz egy egészen más, ontológiai értelemben.25 24 Ibid., pp. 393-394. 25 Húsz éven keresztül számos alkalommal érveltem erről a kérdésről. Legújabban következő könyvem 5. fejezetében: God and the Cosmologists (Scottish Academic Press, Edinburgh, 1989; magyarul: Isten és a kozmológusok. Ecclesia, Budapest, 1992) és tanulmányomban: „Determinism and Reality”, in Great Ideas Today 1990 (Encyclopaedia Britannica, Chicago, 1990), pp. 277-302.
