Communio, 1998 (6. évfolyam, 1-4. szám)

1998 / 3. szám - Veni Sancte Spiritus - Jáki Szaniszló - Szabó László (ford.): Newman és a tudomány

NEWMAN ÉS A TUDOMÁNY

55

ghamhoz közeli Rednalnél messzebbre, amikor a Társulat összeült. 32 éwel korábban a Társulat iránti érdeklődés hiányát megmagyarázhatta volna az, hogy az ariánusokról szóló könyvének írása teljesen lefoglalta. Most, nem lehetett eltéveszteni, miért akarta magát biztos távolságra tartani a Társulattól.

Természetesen, Newman más okokból tervezte azt, hogy szabadságát Wight szigetén tölti, ahová az Oxford közelében eltöltött néhány nap után érkezett. A tudomány iránt érzett enyhe megvetés beleolvasható lenne azon levelének egy bekezdésébe, amelyet Wight szigetéről küldött Ambrose St Johnnak 1865 szeptemberének közepén. Newman levelében arra hivatkozott, hogy Pusey éppen egy beszédet írt a vallásról és a tudományról.3 Newman szinte azt a benyomást keltette, hogy az erőfeszítést elveszett időnek tekinti.

Ez azonban nemcsak elhamarkodott, hanem nagyon rossz következtetés is lenne. 1832-ben Newman már érezte azt, ami szélesen elterjedt gyanúvá vált a Traktáriánusok között, azaz hogy a Brit Társulat beleavatkozott a teológiába, vagyis hogy kvázi-intézmé- nyes alapon tegye azt,4 amit egyes tudósok már jó ideje tettek. Ez utóbbi ponthoz nevezetes emlékeztetőül szolgált napjainkban C. C. Gillispie jól ismert áttekintése azokról a teológiával terhelt vitákról, amelyek a XIX. századi brit geológusok két nagyobb iskolája, a neptunisták és a vulkanisták között zajlott. Megfontolt véleménye az volt, hogy főként a geológusok avatkoztak a teológusok dolgaiba, és nem fordítva.5

1832-ben a Társulatot még a klérus uralta, pl. nagytiszteletű Sedgwick és Whewell cambridge-i és Buckland oxfordi professzorok. Ez utóbbi egy nagyobb beszédében a fosszilis anatómiát adattárháznak tekintette a világegyetemnek a Teremtőt bizonyító érvrendszeréhez.6 Ez nem volt más mint „beavatkozás”. A gyűlés publikált

3 Uo. p. 52.

4 Fő megnyilvánulása egy hosszú áttekintésben található, amelyet Newman bensőséges barátja Bowden írt a Társulat első hat találkozójáról szóló beszámolóról a The British Critic-ben (szerkesztője akkor Newman volt), January, 1839. pp. 1-48.

5 C. C. Gillispie, Genesis and Geology (1951; Harper Torchbooks, 1959).

6 Buckland beszédének összefoglalója megjelent: Report of the First and Second Meetings of the British Association for the Advancement of Science (John Murray, London, 1833), pp. 104-107.