Communio, 1998 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 1. szám - Szentlélek éve - Waldenfels, Hans - Gál Ferenc (ford.): A vallások tanítása az üdvösségről
20 Hans Waldenfels lentkeznek, mint változatok az ember sokféle kérdésére. A II. Vatikáni Zsinat a Nostra aetate_nyilatkozatban a vallásokat ebből a szempontból klasszikusnak mondható formula szerint írta le: „Az emberek a vallásukban feleletet várnak létük megoldatlan rejtélyeire, amelyek most is, mint régen, mélységesen nyugtalanítják a szívet. Mi az ember? Mi az értelme és célja életünknek? Mi a jó és mi a bűn? Mi az igazi boldogsághoz vezető út? Mi a halál? Miben áll a halál utáni ítélet? Van-e igazságszolgáltatás? Végül pedig: Mi a létünket körülölelő, legvégső, megnevezhetetlen titok, amelyből eredünk és ahová tartunk?” (nr.l.) 4. Az üdvösség útjai Az üdvösség mibenléte utáni érdeklődés magával hozta a megállapítást, hogy keresztény oldalról a vallásokat úgy tekintsük, mint az üdvösség útjait.11 Eddigi gondolatmenetünk azonban azt mutatja, hogy szükség van valamilyen értékelési sorrendre, már csak azért is, mert az üdvösség fogalmán sem értik ugyanazt mindenütt. Az üdvösség emlegetésénél arról van szó, hogy a vallást elsősorban mint az üdvösséghez vezető utat és mint segítséget értelmezzük anélkül, hogy magának az üdvösségnek a mibenlétéről lényegeset mondanánk. Azt azonban keressük, hogy a különféle vallások mennyiben közvetítik ezt az üdvösséget. A keresztény vallások abban megegyeznek, hogy az emberi tökéletesség útját akarják megnyitni, és ehhez a tökéletességhez igyekeznek segítséget nyújtani. De természetesen azt is meg kell vizsgálni, hogy az üdvösség közvetítésének igényét hogyan és mivel alapozzák meg. Ugyanakkor a kereszténységre is érvényes, hogy az egyes emberek üdvösségéről nem mondhat biztos ítéletet. A Katolikus Egyházban Szűz Mária és a kanonizált szentek kivételt alkotnak ebből a bizonytalanságból, mert az ő esetükben természetfölötti jelek kezeskednek. Viszont az üdvösség közvetítésének objektív lehetősége és annak igazolása megengedi az összehasonlítást és a kölcsönös mérlegelést. Néhány kérdés meg- * n LThK. „Heilsweg”, IV. 1352.
