Communio, 1998 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 3. szám - Veni Sancte Spiritus - Garin, Étienne - Fábry Kornél (ford.): A karizmatikus megújulás és az új közösségek: egy prófétai valóság
48 Étienne Garin mivel mi nem számolunk vele, ez a lelki vágyakozás oly mértékben fordul egyre inkább a keleti gondolkodáshoz vagy a New Age tengernyi kínálata felé, melyre soha nem is gondoltunk volna? A mai Egyház tehát reménykedhet, látva a karizmatikus jelenséget: a Szentlélek ma éppúgy munkálkodik benne, mint minden korban. Szent Ágostonnal együtt megerősítheti az Egyház kortársaink előtt, hogy az ember szíve nyugtalan addig, mig meg nem találta Krisztust. „Kérügmatikus” módon hirdetni Jézus Krisztus örömhírét, hogy ezáltal evangelizáljuk a mai világot Az ilyen kijelentés sok szívet megérint. Amint azt az Apostolok cselekedetei ránk hagyta, maga a Lélek teszi élővé az Igét, és O teszi hitelessé jelek által. Szent Pál ilyen kijelentéssel dicsekszik: „az üzenet őrültsége révén, nehogy Krisztus keresztje elveszítse erejét”. így történik, hogy a karizmatikus ima-összejöveteleken, amikor valaki a hitéről tesz tanúságot, a hallgatók közül sokak szívét megérinti, és azon nyomban Krisztus nyomába szegődnek, életüket Lévi módjára megváltoztatva. A mai Egyház vajon nem arra kapott meghívást, hogy újra megtalálja a bátorságot egy ilyen kérügmatikus igehirdetésre, helyet adva azoknak, akik tanúságot tennének megtérésükről, „szabadulásuk” tapasztalatáról? Az új nemzedékek megkeresztelt- jeinek, akik alig ismerik a keresztény kultúrát, szükségük van arra, hogy meghallják a hitnek ezt az első szavát, mielőtt gondosan rendszerezett tanítást hallgatnának. Az ökumenizmusnak is útja ez a „kérügmatikus” hithirdetés A karizmatikus megújulás elején 1973-ban, katolikus tagjainak módjuk volt pünkösdistákkal, evangélikusokkal vagy más feleke- zetűekkel találkozni, miközben együtt hirdették a kérügmát. Akkor hasonló módon tapasztalták, és tapasztalják most is az egységet, mint a tanítványok pünkösd után: „A sok hívő mind egy szív, egy lélek volt. Egyikük sem mondta vagyonát sajátjának, mindenük közös volt. Az apostolok nagy erővel tanúsították Urunk, Jézus feltámadását, és mindnyájan bőségesen részesültek a kegyelemben.” (ApCsel 4,32-33)
