Communio, 1998 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 3. szám - Veni Sancte Spiritus - Garin, Étienne - Fábry Kornél (ford.): A karizmatikus megújulás és az új közösségek: egy prófétai valóság
42 Étienne Garin galom emberektől származik, magától felbomlik. De ha Istentől van, nem tudjátok szétoszlatni őket, és úgy látszana, mintha Istennel szánnátok szembe.” (ApCsel 5,38-39) Mára már kialakult a megújulás arculata. Ugyanakkor eredményessége sem tudja feledtetni szövevényes történetét. Számos állítását megerősítették és helyesnek fogadták el Úgy, mint:- az imádság és a dicsőítés elsőbbsége. Bármibe is kezdenénk bele, a Szentlélek hívása előzze meg az emberi eszközök használatát,- fontos egy örömteli testvéri együttlét, számolva az emberek érzelmi dimenzióival,- mindenkinek szóló hívás az életszentségre a hagyományos tanítás szerint, ahelyett, hogy úgy tüntetnék fel, mintha ez csak az evangéliumi tökéletesség állapotában elkötelezetteknek lenne fenntartva,- hívek arra való buzdítása, hogy mély lelki életet éljenek épp a hétköznapok során- bátorítás egy merész, mindenek előtt kerügmatikus evangelizá- cióra. Ugyanakkor a számos szélsőség vagy gyengeség felett sem hunyhatunk szemet Hogyan is lehetett volna másképp? Minden keresés, minden új kísérlet ismeri ezeket. Legtöbbek számára e gyengeségek ugyanolyanok, mint amilyenek bármely társadalmi csoportra jellemzőek, legyen az családi, szakmai, politikai vagy vallási. Vegyük a leggyakoribbakat:- Lelkipásztorok vagy más felelősök az ima-összejöveteleken éppúgy, mint az új közösségekben, az Evangéliumnak kevésbé megfelelő tekintélyelvűségről tettek vagy tesznek tanúságot. Néhányan, leggyakrabban anélkül, hogy valójában tudatában lennének, visszaéltek vagy visszaélnek hatalmukkal, és ennek olykor súlyos következményei vannak. Egyesek alig-alig tesznek lépéseket
