Communio, 1998 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 3. szám - Veni Sancte Spiritus - Garin, Étienne - Fábry Kornél (ford.): A karizmatikus megújulás és az új közösségek: egy prófétai valóság
40 Étienne Garin már létező keresztény közösségek számára is odaadhatták volna karizmáikat, de új bort régi tömlőbe, új foltot régi szövetre... Az új közösségek „karizmatikus" pásztorok körül jöttek létre Ezek a pásztorok olyan Lélek-áradást éltek meg, amely során Krisztus emberek iránt érzett szeretete lángra gyújtotta a szívüket: erővel hirdetik Jézus Krisztus Örömhírét, és jelek igazolják szavaikat: szívek megtérése, próféciák, olykor gyógyulások. A feltámadt Krisztusról tesznek tanúságot. Ezek a pásztorok meg tudják érinteni a szíveket, mernek hívni, ígérik, hogy hozzájuk csatlakozva igazi öröm lesz a Jézussal való találkozás. Mindannyiuknak lehet vezetői tehetsége. Ráadásul korunk fiataljainak legbensőbb várakozására adnak választ. A Zsinatot követő kérdések újbóli felvetése és ‘68 májusa oda vezetett, hogy a fiatalok felszabadultak az öregek mindennemű gyámkodása alól. A fiatalság gondolkodó mesterek és lelki atyák hiányában megfosztottnak érezte magát attól a biztonságtól, amelyre szüksége van biztos támpontot adó értékek felkutatásához. Elég volt megjelennie egy Szentlélektől vezetett embernek és sokan azonnal beiratkoztak az iskolájába. A Szentlélek irányítása alatt kialakult közösségek hamarosan hozzáláttak önmaguk megszervezéséhez Azokhoz az imacsoportokhoz hasonlóan, amelyeknek ezek a közösségek lettek az egyik gyümölcse, ők is úgy terveznek, hogy mindent a Szentlélektől kapjanak. Tagjaik meg vannak győződve arról, hogy őket a Szentlélek azért vezette oda, hogy csatlakozzanak a közösséghez. Azt gondolják, hogy az ő karizmatikus közösségükben mindent a Lélektől kapnak az egyes tagokon és mindenkin keresztül. A kezdeteknél ez így is van. Semmiről sem döntenek a közösségben anélkül, hogy a Szentleiket ne hívnák, és megerősitést ne kapnának mindannyiuk egyhangú és boldog beleegyezése által, miszerint a hozott döntés megfelel a Lélek szándékának. Ily módon kapta minden egyes közösség a nevét, amely mint a „keresztségben”, a közösséget új teremtménnyé teszi, és minden tagnak megadja a bizonyosságot,
