Communio, 1998 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 3. szám - Veni Sancte Spiritus - Garin, Étienne - Fábry Kornél (ford.): A karizmatikus megújulás és az új közösségek: egy prófétai valóság
A KARIZMATIKUS MEGÚJULÁS... 37 közösségeken kívül jelentek meg egyre többfelé. Tőlük indult el a dicsőítés, a nyelveken való éneklés, a prófétai beszéd, egy szóval karizmák tömkelegé, melyek közül a legelképesztőbbek a gyógyulások és a meglepetésszerű megtérések. Úgy tűnt, a Szentlélek minden óvatosságot félretett: O, aki oly diszkréten adja magát a szentségek által, most áradó folyóként örvendezteti meg mindazokat, akik bizakodó lélekkel kérik kiáradását. Mint az Apostolok cselekedeteinek idejében a Lélek „leszáll” mindenféle korú és életállapotú férfira és nőre, lelkipásztorkodásban elkötelezett, hűséges plébániai hívekre éppúgy, mint a vallásukat nem gyakorlókra vagy olyan emberekre, akiktől az egyházi élet teljesen idegen. Hogy még nagyobb legyen az amúgy is szembetűnő keveredés, ezek az összejövetelek egybe- gyűjtenek különböző keresztény felekezetekhez tartozókat úgy, hogy papok és lelkipásztorok újra együtt imádkoznak. Mi több, e közösségek számottevő része szokatlan módon hirdeti az Örömhírt: az utcákon és tereken kiáltják és éneklik: „Ő él akkor is, ha már 2000 éve annak, hogy értünk meghalt”. Az Egyház meglepettsége és aggodalma Hogyan is csodálkozhatnánk azon, ha a keresztények nagy része elzárkózik ettől az ellenőrizhetetlen burjánzástól? Vajon valóban egy új pünkösdről van itt szó, amely legitimizálja a kérdésfeltevést: tán csak nem „részegek”, vagyis némileg megmámorosodottak, exaltáltak, vagy - néhány kevésbé kiegyensúlyozott vezető által - manipulált tömegjelenség alanyai. De sokan elégedtek meg annyival, hogy külsőségeken lovagoljanak: az allelujázás alatt felemelt kezeken, néhányak túlkapásain és illúzióin. Könnyű volt csipkelődni, kipellengérezni egy állítólagos „közvetlen istentapasztalatot”..., és mégis ez az, amit annyian csináltak. Időközben a karizmatikus csoportok folyamatosan működtek és maradandó gyümölcsöket hoztak: közösségek születtek, melyekből számos fiatal és kevésbé fiatal olyan nagylelkűen kötelezte el magát, hogy a kongregációk és a szemináriumok megirigyelhették őket.
