Communio, 1998 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 3. szám - Veni Sancte Spiritus - Hildebrand, Dietrich von - Török József (ford.): Vallás és szépség
32 Dietrich von Hildebrand megfelel. Kétségtelen, hogy a módozat, amelyen a kifejezés testet ölt, egyáltalán nem befolyásolja e szent misztériumok valóságát, de mégis fontos, hogy ezek a megfelelő kifejezésre rátalálhassanak. Következésképpen, mennyire becsapja önmagát az, aki azt gondolja, hogy a templomban vagy a liturgiában a szépség szórakozottá tehet bennünket és a liturgikus misztériumok igazi tartalmától felületes foglalatosságok felé terel. Azok, akik azt harsogják, hogy a templom nem múzeum és az igazi áhítat közömbös az ilyen semmiségek iránt, önmagukról tanúskodnak. Bizonyítják, hogy képtelenek fölbecsülni egy szép és megfelelő kifejeződés fontosságát, ami végső soron az emberi természet iránti értetlenségükből forrá- sozik. Jóllehet életközelinek, gyakorlatiasnak vallják magukat, valójában rendkívül elvontak. Hfelejtik, hogy az igazi szépség Isten üzenetét tartalmazza, ami a lelkünket fölemeli. „A szépség láttán a léleknek szárnyai nőnek” - mondotta Platón. Mi több, a liturgiához társult szakrális szépség soha nem független, mint egy művészi alkotás, hanem mint kifejezés-kifejeződés, alárendelt feladata van azzal szemben, amit kifejez. Azt állítani, hogy a liturgiának szépnek kell lennie, egyáltalán nem a vallás eltorzítására törekvő eszté- tizmus jele, hanem jelzi az érzéket azon sajátos érték iránt, amely egy illő, megfelelő kifejezésben-kifejeződésben rejtezik. Megesik, hogy a művészetellenség a haszonelvűséggel színeződik. A liturgia szépségét nem azzal vádolja, hogy eltereli figyelmünket a lényegről, hanem csak azt hangoztatja, hogy el kell utasítani a szépséget, mert nem nélkülözhetetlen. Egy dolognak azonban nem kell nélkülözhetetlennek lennie ahhoz, hogy értéke legyen. A fölösleg, a bőség minden alkotási folyamatban, minden kultúrában pontosan azon értékek kapcsán jelenik meg, amelyek nem nélkülözhetetlenek egy meghatározott cél eléréséhez, témakifejezéséhez. A természet szépsége nem nélkülözhetetlen annak működéséhez; éppen így, az építészeti szépség sem szükséges feltétlenül az életünkhöz, azonban a szépség értéke sem a természetben, sem az építészetben nem kisebbedik azon tény folytán, hogy tiszta ajándék, melynek fölöslege-bő- sége túlhaladja az egyszerű hasznosságot. A liturgia szakrális légköre és a szépség nem csupán érétkes és önmagában érvényes (mint az imádás vallási cselekedetének megfelelő kifejeződése), hanem fontos a hívek lelkiéletének kiteljesedése miatt is. A liturgikus mozgalom elkötelezettjei szünet nélkül hangsúlyozták, hogy a szellemtelen, unalmas imádságok, énekek a hívek vallásos magatartását eltorzítják, amikor a vallásos érzéstől erősen eltávolodott gondolatokra, fogalmakra alapoznak és olyan légkört teremtenek, amelyben Krisztus arca
