Communio, 1998 (6. évfolyam, 1-4. szám)

1998 / 1. szám - Szentlélek éve - Waldenfels, Hans - Gál Ferenc (ford.): A vallások tanítása az üdvösségről

18 Hans Waldenfels b. Boldogság és üdvösség Ezt a két fogalmat évszázadokon keresztül majdnem azonosnak vették és ugyanazon értelemben használták. A Földközi tenger mel­lékén, Görögországban és a régi Rómában a boldogság kérdése az élet középpontjában állt, és azóta is témája a filozófiának.7 De azért a boldogságot és az üdvösséget nem vették mindig ugyanabban az értelemben. Az emberek vallási hovatartozástól függetlenül megélik azt, hogy úton vannak. Más szóval, tudják, hogy a születés és a halál közötti élet nem egyenlő a cél birtoklásával. A vágy megvan arra, hogy az élet sikerüljön. Az élet központi kérdése ez: Mit kell tennem, hogy életem boldog legyen? Mi az életem boldogsága? A válaszok ilyenek lehetnek: Az életben minden véletlen, sors, végzet, vagy ke­gyelem. Mindenki a maga szerencséjének a kovácsa. Egészen az újkorig az üdvösség és a boldogság nagyjából ugyan­azt jelentette, újabban azonban a boldogság inkább csak az evilági életre vonatkozik, az üdvösség pedig a túlvilágra.8 Úgy gondolják, hogy a boldogságot mindenki önmaga megvalósitásával maga ala­kítja ki, nem Istentől kapja. c. Részleges és átfogó üdvösség Ez a megkülönböztetés arra irányítja a figyelmet, hogy a keresz­ténységben az üdvösség és a boldogság esetében mindig az egész életet átfogó teljességről van szó. Hasonlóan ahhoz, hogy nem be­szélünk kis és nagy erkölcsről,9 nem különböztethetjük meg az üd­vösség kisebb vagy nagyobb megtapasztalását. 7 J. Ritter-O.Pesch, HWP, 111,679-707. 8 G. Greschake, Gottes Heil, Freiburg, 1983, 160. 9 J. B. Metz, Diagnose zur Zeit, Düsseldorf, 1994, 82-88.

Next

/
Oldalképek
Tartalom