Communio, 1998 (6. évfolyam, 1-4. szám)

1998 / 3. szám - Veni Sancte Spiritus - Le Gall, Robert - Török József (ford.): Kér himnusz a Szentlélekhez: Veni Creator Spiritus, Veni Sancte Spiritus

KÉT HIMNUSZ A SZENTLÉLEKHEZ...

15

erős hangsúlyok. A költészetnek ez az új formája, amelyet szemita eredetűnek tartottak, úttörő jellegű lett.”8

A latin accentus szó (az ad és cantus szavakból származikjeléggé mutatja, hogy a hangsúly a nyelvezet énekbeszédének jelzése. Ugyanis megkülönbözteti a szótagokat, amelyeknél föl kell vinni a hangot, és azokat, amelyeknél le kell vinni; és ezzel várakoztatni az éles és a tompa hangokat. Az accentus tehát egyfajta éneket hoz létre, innen a neve.9

A latin hangsúly nemes zeneisége főként a jambikus dimeter keretébe tartozik, amelyet Szent Ambrus népszerűsített. Ezt a könnyed verset „repülő lábú dimeter” névvel illették. „A dimeter himnikus használata, oly régóta elfogadottan szintén közelített a népi ének egyszerű ritmusaihoz. (...) Egyszerű és alkalmazható, kézenfekvő versmérték, ugyanakkor erősen szabályos. Ambrus a legszigorúbb módon használja, megalkotván belőle a háromszorosan szilárd formát: minden himnusz nyolc versszakot tartalmaz (a Veni Creator kivételesen csak hatot!), minden négy verssor azonos formájú, általában erős szintakszikus egység: minden verssor, kevés kivételtől eltekintve, megőrzi a nyolc szótagos szerkezetét. A kontraszt hangsúlyozódik a tisztán jambikus, páros verslábak és a páratlan verslábak között, ez utóbbiak esetében a jambus gyakran elmarad. A szó hangsúlya a ritmus szolgálatában áll. Gyakorlatilag ez az elrendezés egyszerű és tiszta váltakozást hoz létre a gyönge és erős szótag között. Mindez megmagyarázza az erős megformáltságot, amelyet Szent Ambrussal ez az eleddig könnyed versforma fölvett. Egyszerű, világos, ritmikus eszköztára lehetővé tette számára, hogy könnyedén túlélje a szillabikus egységek iránti érzék elvesztését s a négy versláb folytatása legyen, vagyis egy nyolcszótagú verssor, ahol az utolsó szó parokszi- ton.10

Ezek a fenti pontosítások igen hasznosak a szóban forgó himnusz minél megfelelőbb éneklése miatt. A negyedik versszak tökéletes jambikus dimeterekből áll (kivéve a második verssor

8 H. Leclercq, Dictionnaire d’Archéologie Chrétienne et de Liturgie, art. Hymnes, t. n„ 2902.

9 S.-G. Pimont, o. c. I., 1874. LXXXV.

10 A szó neve paroxi/ton, amikor az utolsóelőtti szótag hordozza a hangsúlyt.