Communio, 1998 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 1. szám - Szentlélek éve - Waldenfels, Hans - Gál Ferenc (ford.): A vallások tanítása az üdvösségről
16 Hans Waldenfels Hans Waldenfels A vallások tanítása az üdvösségről Ha össze akarjuk hasonlítani az úgynevezett nagy világvallásokat és a kisebb hagyományos törzsi vallásokat, azt több szempont alapján tehetjük. Magától értetődik, hogy az összehasonlításnál hosszú időn át az istenkép állt előtérben. Ezért például, amikor Amerika és Afrika felfedezése után a hóditók találkoztak az ottani vallásokkal, azokat keresztény szemmel nézve bálványimádóknak mondták, mert látták szobraikat és más ábrázolásaikat. Ázsiában más volt a helyzet. De amikor Buddha, Konfucius vagy Laoce tanításában nem volt szó személyes istenségről, akkor feltették a kérdést, hogy ott egyáltalán vallásról van-e szó? Volt még más probléma is. Olyan, amilyet ma nálunk is emlegetnek az egyre terjedő istennélküli életfelfogásban: Fontosabb feladat az ember kiléte után érdeklődni, mint az istenség kiléte után. Ki az ember, mi az értelme életének és a világ létének? Viszont, miközben az istenség léte utáni kérdés elhalványult, előtérbe lépett az „üdvösség” léte és mibenléte iránti kérdés, amely látszólag minden vallásra alkalmazható.1 1. A megváltás problémája Jó példa erre az a „pluralisztikus vallási teológia”, amelyet főleg az USA-ban vitatnak, s amely jól megvilágítja az előbb említett beállítottságot. Vagyis azt, hogy nem Isten a fontos, hanem az ember céljának tisztázása.1 2 Paul Knittelnél az „út a keresztény gondolkodás szűk utcájából (egyházközpontúság) Jézus Krisztuson, mint az üdvösség közvetítőjén át (krisztusközpontúság) Istenhez vezet, mint az üd1 H. Waldenfels, Lexikon der Religionen, Freiburg, 1988, 243 kk. 2 ThRv 89 (1989) 353 kk.
