Communio, 1998 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 2. szám - Gál Ferenc emlékezete - Gál Ferenc: A hit, és az élet célja
46 Gál Ferenc rünk és magunkévá teszünk; megadja a lehetőséget a személyiség kibontakozásához. Hagyományos nyelven kifejezve: magunkat a hit lehet a tökéletesség útja. Nem feledkezünk meg természetesen arról, hogy lehet bennünk velünk született egyoldalúság, félszegség, naiv- ság, s ez akadályozhat abban, hogy a természetfölötti rend szépségét tükrözzük. Paul Claudel szavaival élve ezt úgy fejezhetjük ki, hogy mi Krisztust követjük, de a saját cipőnkben, ezért van annyi különbség közöttünk. Krisztust tehát, mint a hitbeli magatartás ősmintáját úgy jellemezhetjük, hogy mint Fiú egészen az Atyára néz, de amellett egészen a földön áll. Mindent az Atyától vár, de egyúttal mindent magára vállal. Ezért; nála a jövő nem megszabadulás a földi gondoktól, hanem beteljesedés és megvalósulás. Nem úgy akar az Atyánál kikötni, hogy elszakadjon a földtől, hanem vinni akar magával mindent, ami az életét kitölti és kitöltheti: „Atyám, azt akarom hogy akiket nekem adtál, ott legyenek velem, ahol vagyok és lássák dicsőségemet, amelyben részesítettél, mivel már a világ teremtése előtt szerettél” (Jn 11,24). O tudta, hogy emberi életének itt kell kibontakoznia, azért vállalta ennek az életnek egész tartalmát. Ez elsősorban abban nyilvánult meg, hogy küldöttnek nevezi magát. János evangéliuma örökítette meg legjobban ezt a szóhasználatát. A földi életet feladatnak tekintette s főpapi imájában úgy tekintett vissza működésére, hogy ezt a feladatot elvégezte (Jn 13,4). Más megnyilatkozásai is arról szólnak, hogy komolyan vette ittlétét. Addig akart dolgozni, amíg nappal volt, s nekünk is azt hagyta örökségül, hogy addig munkálkodjunk, amíg van világosságunk, különben elborít a sötétség (Jn 12,35). AZ ÉLETNEK A LEHETŐSÉGEIT kell kihasználni, más megoldás nincs. Az ember az marad az örökkévalóság számára, amivé itt tette magát. De meg kell állni Jézus kijelentése mellett: Ő ezt az életet nappalnak nevezi, s azt is jelzi, hogy velünk van a világosság. Ebből legalább annyit le lehet szűrni, hogy Isten kegyelme kisér minden embert és megadja neki a lehetőséget, hogy saját adottságai között a jót keresse és valósítsa. Az már egyéni hitünktől és buzgóságunktól függ, hogy még több világosságot, még több erőt kérjünk feladataink végrehajtásához. De a földi élet mindenki számára az „üdvösség nap
