Communio, 1997 (5. évfolyam, 1-4. szám)
1997 / 3. szám - Tedd ide kezed - Fischer, Norbert - Bodor Mária (ford.): A "tapasztalás" Szent Ágoston vallomásaiban
30 arra indítja, hogy neki is hasonló szellemi tapasztalatai legyenek, vagyis hogy a végesből eltaláljon a végtelenhez, s az időből az örökkévalósághoz. 1. A külső megismerés mint belső tapasztalás. Amit Ágoston a Vallomásokban mint külső tapasztalást elmond, az benne van sajátos életútjában és egyéni adottságaiban. Azokról a külső tapasztalatokról kezd beszélni, amelyek feleletet ígérnek az Istenre és a létre vonatkozó kérdéseire: „Szeretnék tudni valamit Istenről és a létekről” (Deum et animam scire cupióf Itt a külső természet kutatásával és meghódításával járó tapasztalatok nem sok szerepet játszanak, bár azok az újkor kezdete óta a tudományos érdeklődés középpontjában állanak. Max Schelerre támaszkodva állíthatjuk, hogy az ismeret lehetséges feltételeinek az elemzése tartozik a filozófiába, nem pedig a tapasztalati tudományok szolgálatában álló megismerő folyamat* 10 11 Kantnál az értelem elemzésének nem az volt a célja, hogy a tapasztalati tudományoknak szolgáljon, hanem meg akarta akadályozni, hogy az empiristák vagy a racionalisták túllépjék módszerük határait. Ágostonnál is találunk ilyen módszertani túllépést, de az legtöbbször metafora, mint pl. a kert-jelenet (8,19-30). Nála a külső tapasztalás adja meg az alapot annak a kérdésnek a megválaszolásához, hogy ki vagy mi ő lényének bensejében. És mivel ez az alap csak az egyén tapasztalásából nőhet ki, azért lehet első személyben kérdezni: Mi vagyunk bensőnkben? (10,4). A Vallomásokban felsorolt tapasztalások első csoportja azokat az indíttatásokat tükrözi, amelyekkel a külvilágban találkozunk. Néhány ilyen tapasztalásra felhívjuk a figyelmet. Ágoston először a csecsemő tejjel való kielégítését említi, ami nyugtalanságát csillapítja. De már ott is jelentkezik a testvérek közötti féltékenység, irigység és agresszió.11 Ágoston nyilván azért beszél erről, mert jellemezni akarja az emberi gyarlóságot, amelyet ő maga is hordoz.12 Úgy mutatja be a gyermek- és ifjúkort, hogy azt is a bűn jellemzi. Bizonyos jelenségeket csak úgy tud megmagyarázni, hogy a bűn és az elesettség hatalmára hivatkozik. Amikor felidézi gyermekkori hazugságait, csalásait és lopásait, azt il® Lásd: Soliloquia 1,2 10 Lásd: Max Scheler, Philosophische Weltanschaung, Werke, 9,75 kk. 11 Itt Ágoston a tapasztalással összekapcsolja az áteredö bűn tanát. 12 R. Musil (Die Amsel 54) rámutat arra, hogy az ember élete folyamán változik, de alapvető vonásai megmaradnak.
