Communio, 1997 (5. évfolyam, 1-4. szám)
1997 / 1. szám - Jézus csodatettei - O´Donnell, John - Dolhai Lajos (ford.): Teológiai módszer a dogmatikus-szisztematikus teológiában
68 JOHN O'DONNEL S. J. Bár a vallási kérdéseket illetően néha Ludwig Wittgenstein negatív hatásáról szoktunk beszélni, számos észrevétele azonban hasznos a teológia terén is. Wittgenstein számára - mint kortársának, Martin Heideggernek is - az embernek a világban való léte alapvetően magában foglalja a dialogikus-természetű létezést.12 Ezzel az észrevétellel hangsúlyozni akarja azt a tényt, hogy az emberi létezés nem gondolható el nyelv nélkül. Annak megtapasztalását, hogy ki vagyok, a nyelv segítségével a közösségtől kapom meg. Tehát nem úgy volt, hogy először létezem és aztán kezdek beszélni, hanem a létezésem és a nyelvem egymással kölcsönhatásban áll. Egy másik megfigyelésben Wittgenstein megjegyzi, hogy a teológia tulajdonképpen nyelvi kérdés.13 Mit jelent ez a kijelentés? Én úgy látom, hogy az Egyház dogmái azt a nyelvet jelenítik meg, melyet a keresztény közösség használ, hogy kifejezze Isten megtapasztalását és imádságát. A keresztény teológia fölfogható úgy is, mint a keresztény közösség párbeszédének visszatükröződése. Tehát a teológus az, aki megtanul odafigyelni a szavakra, és megfelelően használja a nyelvet. Wittgenstein filozófiai módszere részben azért is hasznos volt, mert megmutatta, hogy a művelt emberek sokszor „értelmetlen” módon beszélnek. Tehát a teológus feladata részben kritikus. Be kell mutatnia azt, hogy mennyit és mit lehet mondani Istenről. Feladata viszont pozitív abban az értelemben, hogy meg kell mutatnia, miért használja a keresztény közösség azt a nyelvet Isten tapasztalásának kifejezésére. Ebben a tanulmányban arra törekedtünk, hogy bemutassuk, milyen gazdag a keresztények istentapasztalata, mert magába foglalja a valóság ontológiai, egzisztenciális, szociális és eszkatológiai dimenzióit. Amíg a teológus felismeri, hogy megfogalmazásai nem teljesen fejezik ki a keresztény tanítás misztériumát, addig az itt ajánlott módszer alkalmas arra, hogy bemutassa a Szentháromságba vetett hitet. Ez egyáltalán nem jelentéktelen az élet számára, mert megvilá12 A. Heidegger és a Wittgenstein közötti alapvető hasonlóság témájához, vö. F. KEER, „Language as Hermeneutic in the Later Wittgenstein”, Tijdschrift voor Filosofie 27 (1965), 491-520. 13 Vö. Philosophical Investigations, 73. old., amit idéz F. KEER, Theology after Wittgenstein (Oxford: Basil Blackwell, 1986), 145.
