Communio, 1997 (5. évfolyam, 1-4. szám)
1997 / 1. szám - Jézus csodatettei - O´Donnell, John - Dolhai Lajos (ford.): Teológiai módszer a dogmatikus-szisztematikus teológiában
60 JOHN O'DONNEL S. J. A Szentháromság Isten: Fides quaerens intellectum existentialem Ha Istenről, mint szeretetről beszélünk, már megnyitottuk a titok egzisztenciális dimenzióját. Talán Karl Rahner4 az a katolikus teológus, aki legtöbbet tett annak érdekében, hogy megvilágítsa a Szent- háromságról szóló tanítás üdvösségünkre vonatkozó jelentőségét. Szent Tamás módszerével ellentétben - aki magyarázatát az Isten belső életének elemzésével kezdi és csak utána jut el oda, hogy beszéljen a szetnháromsági személyeknek a történelmünkben megvalósult küldetéséről - Rahner az antropológiából indul ki, s azt sugallja, hogy az üdvtörténetben lentről, a Szentháromság emberi megtapasztalásából kiindulva kezdjük a hit elemzését. Az ő alapvető intuíciója az, hogy a keresztény hit központjában Isten önközlésének misztériuma áll. A mi Istenünk az az Isten, aki az örökkévalóságból akarta felajánlani magát. Az élet értelme magában foglalja Isten önközlésének elfogadását és Istennek mint a Szent Létnek a misztériumát. Rahner megfogalmazása szerint a kérdés az, hogyan szerez tapasztalatot az emberi személy a Szentháromságról. Kétféle módon adja meg a kérdésre a választ: Először Isten kegyelmi megtapasztalása útján, azután Isten Jézus Krisztus történetében megvalósult megtapasztalása által. Vizsgáljuk meg mind a kettőt! Rahner a filozófiai reflexió segítségével mutat rá arra, az ember mennyire nyitott Isten felé. Az emberi személy minden tudatos tettében és akarati megnyilvánulásakor tudatában van végességének. Amit ismer és választ, mindig valami tárgy a világban. Rahner azonban utal arra is, hogy ezáltal tudatában van korlátainak, vagyis az emberi személynek van egy magától értetődő tudatossága arról a véges horizontról, amelyben él, mozog és létezik. Filozófiai szinten az ember tudatában van annak, hogy kapcsolata van az Abszolút misztériummal, akit mi Istennek hívunk, de nem tudja, vajon Isten kapcsolatba akar-e kerülni a teremtményével. így a filozófiai reflexió az 4 Vö. „II Dio trino come fondamento originario e trascendente della saivezza", in Mysterium Salutis, szerk. J. Feiner és M. Löhrer (Queriniana, 1969), 3. kötet, 401-502.
