Communio, 1997 (5. évfolyam, 1-4. szám)
1997 / 1. szám - Jézus csodatettei - O´Donnell, John - Dolhai Lajos (ford.): Teológiai módszer a dogmatikus-szisztematikus teológiában
TEOLÓGIA! MÓDSZER A DOGMATIKÜS-SZ1SZTEMATIKÜS TEOLÓGIÁBAN 55 és az egzisztencialisták számára az emberi lény nem változatlan vagy statikus. Inkább dinamikussá váló, amit ők létezésnek neveznek (az ex-sistere szóból, ami azt jelenti, hogy az ember önmagán kívül áll.). Saját énje nem a születés által adott. Inkább meg kell alkotnia saját magát. Önmagunk megformálásának folyamata magába foglalja mind a visszatekintést, mind az előretekintést. A visszatekintés azt jelenti, hogy az illetőnek el kell fogadnia a múltját és bele kell illeszkednie a jelenbe, míg az előretekintés arra utal, hogy a személynek állást kell foglalnia a jövő mellett. A kérdés nyilvánvaló: hogyan tudja valaki egységbe rendezni a múltat és a jövőt? A keresztények a hitben találnak rá választ, amit Macquerrie úgy határozott meg, mint egzisztenciális magatartást vagy önmegértést. Isten mint szabadságom végső horizontja jelenik meg, mint jövő, aki lehetővé teszi számomra, hogy egységbe rendezzem a múltam, és rábízzam magam a jövőre, aki az Isten. Az egzisztenciális elemet hangsúlyozva Macquerrie előtérbe helyezi a hit antropológiai dimenzióját. Amellett érvel, hogy minden keresztény dogma értelmét egzisztenciális összefüggésbe helyezve kell megkeresnünk. Vagyis, hogy mit mond ez a dogma annak az embernek, aki belemerül az evilági életbe és keresi élete értelmét. Ugyanakkor Macquerrie tudatában van a redukcionizmus veszélyének. A keresztény teológia nem kizárólag az emberre vonatkozik. Az egzisztenciális elemnek ugyanis mindig egyensúlyban kell lennie az ontológiával. Az a tény, hogy az ember a világban él, nagyon jelentős, mert az ember az, akiben a Lét mint olyan láthatóvá lesz. A lét az emberben nyilatkozik meg, s az ember mint teremtmény az a lény, aki számára a Lét mindig kérdés marad. Ezért - bár a katolikus teológia a lét kérdésének megértésével kezdődik - keresi az utat, hogy rámutasson arra: az ember mint teremtmény akkor találja meg léte értelmét, ha nyilvánvalóvá lesz, hogy léte részesül az Isten létéből. A hit dogmáinak középpontjában az embernek az Istenben - vagy ahogy Macquerrie mondja -, a Szent Létben való részesedése áll. A keresztény kinyilatkoztatás azon a tényen nyugszik, hogy Isten kinyilatkoztatta és megosztotta velünk Létét. Tehát minden dogma értelmezésének meg kell világítani a hit ontológiai és egzisztenciális oldalát is.
